Kiderült, mivel foglalkoznak a britek karácsonykor

Mesélnek a holtak – A brit sajtóalkalmazottak csak mérsékelten foglalkoztak az ünneppel, ehelyett karácsonykor megkérdeztek valakit, aki meghalt, hogy mi van odaát.

Döbbenetes témát választott egy brit sajtóorgánum, az Express december 26-án; a karácsony másnapján megjelent cikk annak lehetőségével foglalkozik, hogy van-e élet a halál után, és ha van, akkor mi lehet ott. Az írás csak köretként csap hozzá valamiféle vallási megközelítést, ehelyett megkérdeztek egy embert, aki nemrég meghalt, hogy mi van a halál után.

A vélhetően olvasó-csalogatásnak szánt cikkből kiderül, hogy Paul O.-t karácsonykor érte autóbaleset, melynek során átmenetileg meghalt, de ezután a mentősök újraélesztették, így most beszélni tud az újságíróknak a saját haláláról. Elmondása szerint emlékszik a halál pillanatára, amikor is gyakorlatilag kirepült a testéből a saját fején keresztül.

“Ahogy rádöbbentem, hogy mindjárt meghalok, úgy éreztem, mintha egy kavargó örvény keletkezne, ami a fejemben összpontosult […] gyakorlatilag kirepültem a fejemen keresztül” – mondta Paul O., aki ezután azzal összegezte a történteket, hogy nagyon jó volt halottnak lenni.

“A holtak sok mindent látnak”

Az interjúalany elmondta, hogy a halál után teljes sötétségben találta magát, ahol nagyon jól érezte magát, mert később nagy fény is volt, aztán Jézussal találkozott, aki azt parancsolta neki, hogy jöjjön vissza.

“Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy felfelé utazok a teles sötétségben, de a jóllét csodálatos érzetével. […] Az első gondolatom az volt, hogy ha ilyen halottnak lenni, ezt nagyon szeretem” – mondta, majd hozzátette, hogy mindezek után fehér fényt látott, ami egyre növekedett, mígnem megjelent Jézus és azt mondta neki, hogy jöjjön vissza.

“Végül egy hang jött a fénykorongból. Tiszteletet parancsoló, de nem sértő. Azt mondta, jöjjek vissza. Majd hirtelen újra az autóban találtam magam.”

A brit lap ezután kifejti, hogy ez a halál utáni élmény nem a mennyeknek megfeleltethető, ráadásul halálközeli élmény után gyakran számolnak be arról az emberek, hogy elhunyt rokonok a túloldalról beszélnek hozzájuk.

Csendes, vidéki nézelődés

“Azt mondják, saját elhunyt hozzátartozóikkal találkoznak, akik mintha üdvözölni akarnák őket. Gyakran azt mondják, nem akarnak visszajönni (az életbe), olyan pozitív érzéseket tapasztalnak ebben az állapotban” – írták, hozzátéve, hogy sokan arról számolnak be, nagyon is evilági dolgokat látnak a halál után, például a körülöttük mozgolódó orvosokról és ápolokról, akiknek cselekedeteit gyakran meglepő pontossággal tudják elmondani.

“Hallanak dolgokat és szinte rögzítenek minden beszélgetést, ami körülöttük zajlik” – írták.

A brit lap ezután fotókat közöl, amin állítólag kísérteteket lehet látni. Nem ilyen ócska Photoshop képet, mint itt, ebben a cikkben, hanem olyanokat, amiről senki nem vallja be, hogy öt perc alatt hamisította. Így ahelyett, hogy elzavarták volna az olvasót a 24-i éjféli misére, megint sikerült táptalajt adni a szellemi zavarosban halászóknak.

Ön is hitt a demokráciában, az EU-ban, és az amerikai szövetségben?

http://www.hidfo.ru/2017/12/kiderult-mivel-foglalkoznak-a-britek-karacsonykor/

Dr. Alexandra Kehl: Honnan származik a karácsonyfa-állítás szokása?

Az idei karácsonyi ünnepek alatt, mint minden évben, a családok ismét egy karácsonyfa alatt gyűlnek össze. És a karácsonyi ünnepkör egész ideje alatt a templomokban is általában egy-egy fenyőfa áll a főoltár két oldalán. Korunkra teljesen feledésbe merült, hogy ez a szokás – legalábbis a katolikusoknál – viszonylag új. A katolikus családokban még a 19. században a betlehemi jászol dominált; sőt, a templomokban egészen a 20. század közepéig tilos volt a karácsonyfa-állítás. A karácsonyfa a katolikusok széles köreiben tipikus protestáns szokásnak számított, olyannyira, hogy a 19. században a protestantizmust sok helyen csak „karácsony[fenyő]fa-vallásnak” nevezték.

Gyakran találkozunk azzal a véleménnyel, hogy a karácsonyfa állítása Luther Mártonra vezethető vissza. Tény, hogy a protestantizmus, egyéb rombolásai közepette, a karácsonyi szokásokat is alaposan deformálta. A reformátorok hevesen támadták az addigi karácsonyesti szokásokat: a betlehem-állítást és a pásztorjátékokat. Az ő újításaik eredményeképpen lépett az egyházi liturgia és a liturgikus szokások helyére a családi körben, a karácsonyi történet felolvasásával, karácsonyi dalok eléneklésével és ajándékok kiosztásával megtartott privát ünnep. Míg ez utóbbit addig Szent Miklós hozta december 6-án, illetve a katolikus Spanyolországban – mint még most is – a Háromkirályok január 6-án, úgy a protestánsoknál ezt a feladatot a „Jézuska” vette át. Szintén a protestánsok hozták be a 17. században a karácsonyi vásár szokását is a német evangélikus hercegségekben. Ezzel kezdődött az a lényeges változás, ami a karácsonyi ünnep mai kommersszé válásához, eltorzulásához vezetett.

Ugyanakkor mind Angliában, mind az Egyesült Államokban katolikus körökben egy olyan legenda terjedt el, mely a karácsonyfa-állítás tipikusan német szokását Szent Bonifáccal (kb.680-754(5)), a németek apostolával hozza összefüggésbe. Amikor a szent Fritzlar [a magyar lexikon szerint: Geismer] mellett kivágta a Donar germán istennek szentelt és sérthetetlennek tartott tölgyfát, annak helyén egy kis fenyőfát talált. A legenda szerint ez lett volna az első karácsonyfa. Önmagában ez szép gondolat, főképp, hogy a legendában a karácsonyfának teológiai jelentést adnak: „A fa az örökélet szimbóluma, mert ágai mindig zöldek.”

Csakhogy ez a legenda történetileg ugyanannyira nem korrekt, mint az a vélemény, hogy a karácsonyfát Luther találta ki. Dietz-Rüdiger Moser néprajzkutató „Bräuche und Feste im christlichen Jahreslauf” [A keresztény év szokásai és ünnepei] című művéhez megírásához a karácsonyfa történetének is alaposan utánajárt, és kutatásainak eredményeképpen megállapította, hogy a karácsonyfa legrégibb bizonyítékai a 16. századból származnak. Akkoriban azonban a fát még nem gyertyákkal, hanem süteménnyel és almával díszítették, amiket december 25-én leráztak. Az emberek ily módon jelenítették meg képileg a bűnbeesést és a megváltást. December 24-e ugyanis Ádám és Éva emléknapja, akiket a fa gyümölcse ejtett bűnbe, december 25-e pedig a Megváltó megtestesülésének ünnepe. Eszerint a karácsonyfa eredetileg nem karácsonyfa volt, hanem a paradicsomi fát, a bűnbeesés fáját ábrázolta.
Csak a 18. századtól találhatók bizonyítékok arra, hogy a karácsonyfára gyertyákat akasztottak. Vélhetőleg János evangéliumának prológusából vették ehhez az ötletet: „Az Igazi világosság volt, mely megvilágosít minden e világra jövő embert.” (Jn 1,9)

Karácsony ünnepének mai elpogányosodása, és a „szeretet” és a család ünnepévé való átértelmezése láttán arra szeretném az olvasókat biztatni, hogy a feldíszített fenyőfa helyett inkább betlehemi jászolt állítsanak fel az Ige megtestesülésének ünnepére.

[Fordító megjegyzése: Csak e cikk elolvasása után lettem figyelmes a Szunyogh-Xavér misszálé „A megtestesülés ünnepköre: KARÁCSONY ÜNNEPE” magyarázatának első mondatára, amit évekkel ezelőtt valószínűleg még nem abszolút tudatosan, inkább csak érzésből kihagytam a honlap ünnepeket bemutató oldaláról, és ami így szól: „Talán minden ember legkedvesebb ünnepe a Karácsony, még pedig azért, mert a Karácsony a gyermek és a család ünnepe.” Ez az 1930-ban készült mű – ahogy erről már több ízben szó volt a honlapon – és benne ez a mondat kiválóan mutatja ama szellemi, lelki elfajulásnak a folyamatát, aminek napjainkban éljük eddigi utolsó mélypontját.]

(forrás: Kirchliche Umschau – 2017. december)

http://www.katolikus-honlap.hu/1701/karacsonyfa.htm

A hamispróféta még a karácsonyt is a kereszténység elpusztítására törő muszlim seregek útjának egyengetésére használja fel.

A szent család menekülését a mai világban otthonukat és hazájukat elhagyni “kényszerülő” milliókéval hasonlította össze Ferenc pápa Szenteste mondott homíliájában a Szent Péter-bazilikában bemutatott szentmisén.

A katolikus egyházfő azt mondta, a népét, otthonát, földjét elhagyó Szent József és Szűz Mária nyomdokait követik azok a családok, az a több millió ember, aki “akaratán kívül hazája és szerettei elhagyására kényszerül”.

(Szent József a legalázatosabban követte az Isten által küldött angyali üzenetet, fogta Máriát és a Kisdedet és oda ment, ahová a Szentlélek vezette őket).

Ferenc pápa azt mondta, a gyermeküket váró Józsefnek és Máriának nem volt sem kényelmes, sem könnyű az útja: “szívük tele volt reménnyel a születendő gyermek miatt, lépéseikre viszont az otthonukat elhagyni kényszerülők bizonytalansága és veszélyérzete nehezedett”.

(Szerényen megjegyezném, Szent Józsefet álmában, az Úr angyala figyelmeztette. A Szent Család menekülése egy lapon nem említhető a sok ezer erőszakos muszlim bevándorlók Európába való beáramlásával. A párhuzam teológiailag és történelmileg, történetileg is teljes képtelenség.)

A mai világban a menekülésre kényszerülők is tele vannak reménnyel a jövőre nézve, de gyakran az egyszerű életben maradásért hagynak hátra mindent és kelnek útra, mivel “túl akarják élni korunk Heródeseit, akiknek hatalmuk és gazdagságuk növelésére nem jelent problémát, hogy ártatlanok vérét ontsák”.

(Korunk Heródesei pont azok a vezetők, akik a kereszténységet tűzzel, vassal akarják "kipusztítani, pont a "nagyszerű " menekülésre kényszerülők" befogadásával. Totális tévtanítás. Az ártatlanok vére pedig legtöbbször most már a keresztények vére.)

Az egyházfő kifejtette, a szent család csupán egy jászolban talált helyet, mivel máshol nem fogadták be őket: “Isten fia egy istállóban születik, sötét szegletében egy városnak, amelyben nincsen hely befogadni a messziről érkezettet”. Adjunk helyet társadalmunkban, ne féljünk az embertársainkkal való kapcsolattartástól, senki se érezze, hogy ezen a földön nincsen számára hely! – mondta Ferenc pápa.

(Ez pedig a humanizmus és a tolerancia átkos felmagasztalása. Egy szó sincs a megváltóról, a világ Világosságáról.)

Arra kérte a betlehemi gyermeket, hogy “sírásával ébressze fel korunk emberét a közönyből, nyissa fel szemét mások szenvedése előtt”.

( A betlehemi gyermek sírása,igen a sírása kevés a megváltáshoz. Itt az Atya akarata szerint Jézus Krisztus emberré lett, Mária IGEN-je után, az Ige Testté lett. Az Ő szenvedése és kereszthalála ez nyissa fel korunk emberének a szemét a közönyből!)

Ne féljetek! – idézte Ferenc pápa II. János Pál híres jelmondatát. Hozzátette, a karácsony annak ideje, hogy a másokkal szembeni félelem érzése szeretetté változzon. “Az igazi hatalom és szabadság a gyengébb támogatásában nyilvánul meg” – jelentette ki az egyházfő.

(Az igazi szabadság Jézus Krisztusban való hit által kapható meg.

A gyengét az erőset, a kicsit, a nagyot, a jót és a rosszat, a szépet és a csúnyát..., és még sorolhatnám. Tehát, az igazi szabadság és hatalom, nem csak a gyengébb támogatásában nyilvánul meg.)

:Gal 5,1

Éppen ezért abban a szabadságban, amelyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.

A fényárban úszó Szent Péter-bazilikában az egyházfő szavait több ezer hívő hallgatta.

(Vajon felismerték-e a hamisságokat?)

Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által

Karácsony 2017

2017. 12. 24.  Szűzanya

Gyermekeim! Szerető szívvel közeledjetek Jézushoz, Aki azért jött, hogy megváltson benneteket a bűn rabságából. Gyermekem születését nagy kegyelemnek tartsátok, mert valóban az. Aki megnyitja szívét, elhozza számára a megtérés ajándékát. A mindennapi kenyérben, az Eucharisztiában, Jézus arra vár, hogy egyesülhessen veletek. Szeretetével, és békéjével áldja meg azt, akinek hajlékába betér. Jézus, életet ad nektek, és eltölti szíveteket az öröm derűjével. Szeressétek, határtalanul szeressétek, gyermekemet, mert szívetekben akar élni. Szűzanya

2017. 12. 25. Kisded Jézus

Testvérkéim! Megjelenésemmel, megnyitottam számotokra az örök élet kapuját. Közétek jöttem, hogy megszabadítsalak benneteket a bűn rabságából, és elvezesselek Atyám országába. Ezért mindazok, akik befogadnak Engem, az Atyát is befogadják, hozzájuk megyünk, és náluk veszünk lakást. Azért jöttem, hogy megajándékozzalak benneteket Önmagammal, és elhozzam számotokra örök békémet. Jöjjetek jászlamhoz, hogy megáldjalak mindnyájatokat. Ragyogja be arcotokat Fényem sugara, hogy elvigyétek másokhoz örömöm békéjét. Kisded Jézus

2017. 12. 26.  István vértanú

Testvéreim! Elsőként tettem tanúságot Jézus Krisztust megvallva, hitemről. Tanúságtételem vérem ontásával fejeződött be, mert a zsidók nem bírták elviselni Jézushoz való tartozásom. Megkövezésemmel válaszoltak szavaimra. Amikor megnyílt az ég, és láttam Jézust az Atya jobbján állni, azt kértem, hogy bocsásson meg üldözőimnek. Lelkemet, már az égbe ragadták az Angyalok, mert Jézus fogadott karjaiba engem. Ne féljetek, amikor üldöznek benneteket, mert bár a testet megölik, de lelketeket hasonló módon az enyémhez Jézushoz ragadják. Bízzatok, és bocsássatok meg ellenségeiteknek. István vértanú.

2017. 12. 27.  János apostol

Testvéreim! Azzal a szeretettel teszek tanúságot nektek, amellyel Jézus szeretett engem. Ezért, szüntelenül mondom, nektek szeressétek egymást, ahogy Jézus szeret benneteket. Jézus szavaival élve: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ekkora szeretettel kell lennünk egymás iránt, mer csak a szeretet éltet, és minden más halálba vezet. Most, amikor a gonosz hatalma megerősödött a világban, csak a szeretet olthatja ki a gyűlölet tüzét. Szeressetek tettetés nélkül, és ragaszkodjatok Jézus Krisztushoz. János apostol

2017. 12. 28.  Aprószentek

Testvérkéim! Testünk alig pár hónapos volt, amikor dühödt katonák kioltották életünket, mert Heródes elrendelte közöttünk a vérfürdőt. Lelkünk azonban felkiáltott az ég felé, és az Atya kebelére kerültünk. Milyen nagy árat fizettünk, Jézus életben maradásáért.  Ma is rengeteg gyermek áldozatot követel a sátáni gonoszság, mert a gonosz minden eszközt megragad, hogy szétzúzza a családokat. A brutalitás mértéke tetőfokra hágott, és hamarosan betelik azoknak a száma, akik halálukkal tesznek tanúságot Jézusról. Mindezeknek azonban be kell következniük. „Ne féljetek, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni.” Aprószentek

2017. 12. 28.  Gecemáni órák

Gyermekeim! Születésem éjszakáján első szenvedésemet megtapasztaltam. A hidegben édesanyám gyengéd csókjaival lehelte testemet, amíg betakart a pólyába, és elhelyezett abba a jászolba, amit József készített elő számomra. Így melegedtem fel, és az ott tartózkodó állatok közelsége enyhítette vacogásomat. Vajon, fel tudtátok melegíteni testemet azokkal a jó cselekedetekkel, amelyeket jászlamhoz elhoztatok? Mert bizony nagy szükségem volt, hogy szeretetetekkel felruházzatok. Akik így közeledtetek Felém, azokat megajándékoztam önmagam szeretetével, és azzal a békességgel, amelyet csak Én adhattam nektek. Mindenkinek, aki meglátogatott Engem, nagy örömet adtam szívébe, még akkor is, ha sok nehézsége támadt, mert megörvendeztettem jelenlétemmel, amikor lelki szemeivel megpillantott. Ne engedjétek, hogy ez a csodálatos éjszakai találkozás kialudjon szívetekből, hanem úgy élesztgessétek, ahogy Velem tettétek. Kisded Jézus

2017. 12. 29.

Kedveseim! Az idő rövid, ezért készüljetek imádságaitokban az elkövetkezendő időkre. Harcoljatok az Úr angyalaival együtt, hogy a sátán hatalmát legyőzzétek. Elképesztő fondorlataival le akar venni titeket a lábatokról. Ezért csak, aki tisztán és feddhetetlenül áll meg Isten előtt, az győzheti le a vörös sárkányt. Törekedjetek az angyali tisztaságra és becsületesen viselkedjetek. Semmi csúsztatást sem engedhettek meg magatoknak, mert komoly következményei lehetnek. Valóban elhatalmasodott a bűn, Szent Pál szavai szerint, de ne feledjétek, hogy a kegyelem túlcsorduló mértékkel kiárad azokra, akik belekapaszkodnak Krisztusba.

2017. 12. 30. 

Kedveseim! Komolyan gondoljátok meg, kinek a pártján álltok, mert ha Isten ügyét képviselitek, abba már nem férnek bele olyanok, amikhez még ragaszkodtok. Tagadjatok meg mindent, ami a világhoz kötne, és ahhoz, amitek van, többé ne ragaszkodjatok! Mindent használjatok, amire szükségetek van, de úgy éljetek vele, mintha nem a tiétek lenne. Mert „mid van, amit nem Istentől kaptál.” A ragaszkodás, nagyon veszélyes. Még a legtöbb keresztény testvér sem képes adni a fölöslegéből, hát még abból, amit a magáénak tart. A lemondást azért fontos gyakorolni, hogy a szívünk ne tapadjon oda a „tulajdonunkhoz.” Aki mindenéről le tud mondani, abban Krisztus uralkodik.

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1282-karacsony-2017
http://engesztelok.hu/lelkielet/1284-karacsony-2017-2