
Mesélnek a holtak – A brit 
sajtóalkalmazottak csak  mérsékelten foglalkoztak az ünneppel, ehelyett 
karácsonykor megkérdeztek  valakit, aki meghalt, hogy mi van odaát.
Döbbenetes témát választott egy brit sajtóorgánum, az Express december 26-án; a karácsony másnapján megjelent cikk annak lehetőségével foglalkozik,
  hogy van-e élet a halál után, és ha van, akkor mi lehet ott. Az írás  
csak köretként csap hozzá valamiféle vallási megközelítést, ehelyett  
megkérdeztek egy embert, aki nemrég meghalt, hogy mi van a halál után.
A vélhetően olvasó-csalogatásnak szánt 
cikkből kiderül, hogy Paul  O.-t karácsonykor érte autóbaleset, melynek 
során átmenetileg meghalt,  de ezután a mentősök újraélesztették, így 
most beszélni tud az  újságíróknak a saját haláláról. Elmondása szerint 
emlékszik a halál  pillanatára, amikor is gyakorlatilag kirepült a 
testéből a saját fején  keresztül.
“Ahogy rádöbbentem, hogy mindjárt 
meghalok, úgy éreztem, mintha  egy kavargó örvény keletkezne, ami a 
fejemben összpontosult […]  gyakorlatilag kirepültem a fejemen 
keresztül” – mondta Paul O., aki ezután azzal összegezte a történteket, hogy nagyon jó volt halottnak lenni.
“A holtak sok mindent látnak”
Az interjúalany elmondta, hogy a halál 
után teljes sötétségben  találta magát, ahol nagyon jól érezte magát, 
mert később nagy fény is  volt, aztán Jézussal találkozott, aki azt 
parancsolta neki, hogy jöjjön  vissza.
“Hirtelen arra lettem figyelmes, 
hogy felfelé utazok a teles  sötétségben, de a jóllét csodálatos 
érzetével. […] Az első gondolatom az  volt, hogy ha ilyen halottnak 
lenni, ezt nagyon szeretem” –  mondta, majd hozzátette, hogy 
mindezek után fehér fényt látott, ami  egyre növekedett, mígnem 
megjelent Jézus és azt mondta neki, hogy jöjjön  vissza.
“Végül egy hang jött a 
fénykorongból. Tiszteletet parancsoló, de  nem sértő. Azt mondta, jöjjek
 vissza. Majd hirtelen újra az autóban  találtam magam.”
A brit lap ezután kifejti, hogy ez a 
halál utáni élmény nem a  mennyeknek megfeleltethető, ráadásul 
halálközeli élmény után gyakran  számolnak be arról az emberek, hogy elhunyt rokonok a túloldalról beszélnek hozzájuk.
Csendes, vidéki nézelődés
“Azt mondják, saját elhunyt 
hozzátartozóikkal találkoznak, akik  mintha üdvözölni akarnák őket. 
Gyakran azt mondják, nem akarnak  visszajönni (az életbe), olyan pozitív
 érzéseket tapasztalnak ebben az  állapotban” – írták, hozzátéve, 
hogy sokan arról számolnak be,  nagyon is evilági dolgokat látnak a 
halál után, például a körülöttük  mozgolódó orvosokról és ápolokról, 
akiknek cselekedeteit gyakran meglepő  pontossággal tudják elmondani.
“Hallanak dolgokat és szinte rögzítenek minden beszélgetést, ami körülöttük zajlik” – írták.
A brit lap ezután fotókat közöl, amin 
állítólag kísérteteket lehet  látni. Nem ilyen ócska Photoshop képet, 
mint itt, ebben a cikkben, hanem  olyanokat, amiről senki nem vallja be,
 hogy öt perc alatt hamisította.  Így ahelyett, hogy elzavarták volna az
 olvasót a 24-i éjféli misére,  megint sikerült táptalajt adni a 
szellemi zavarosban halászóknak.
http://www.hidfo.ru/2017/12/kiderult-mivel-foglalkoznak-a-britek-karacsonykor/
 
 Gyakran találkozunk azzal a véleménnyel, hogy a karácsonyfa állítása  
Luther Mártonra vezethető vissza. Tény, hogy a protestantizmus, egyéb  
rombolásai közepette, a karácsonyi szokásokat is alaposan deformálta. A 
 reformátorok hevesen támadták az addigi karácsonyesti szokásokat: a  
betlehem-állítást és a pásztorjátékokat. Az ő újításaik eredményeképpen 
 lépett az egyházi liturgia és a liturgikus szokások helyére a 
családi  körben, a karácsonyi történet felolvasásával, karácsonyi dalok 
 eléneklésével és ajándékok kiosztásával megtartott privát ünnep.
 Míg  ez utóbbit addig Szent Miklós hozta december 6-án, illetve a 
katolikus  Spanyolországban – mint még most is – a Háromkirályok január 
6-án, úgy a  protestánsoknál ezt a feladatot a „Jézuska” vette át. 
Szintén a  protestánsok hozták be a 17. században a karácsonyi vásár 
szokását is a  német evangélikus hercegségekben. Ezzel kezdődött az a 
lényeges  változás, ami a karácsonyi ünnep mai kommersszé válásához,  
eltorzulásához vezetett.
 Gyakran találkozunk azzal a véleménnyel, hogy a karácsonyfa állítása  
Luther Mártonra vezethető vissza. Tény, hogy a protestantizmus, egyéb  
rombolásai közepette, a karácsonyi szokásokat is alaposan deformálta. A 
 reformátorok hevesen támadták az addigi karácsonyesti szokásokat: a  
betlehem-állítást és a pásztorjátékokat. Az ő újításaik eredményeképpen 
 lépett az egyházi liturgia és a liturgikus szokások helyére a 
családi  körben, a karácsonyi történet felolvasásával, karácsonyi dalok 
 eléneklésével és ajándékok kiosztásával megtartott privát ünnep.
 Míg  ez utóbbit addig Szent Miklós hozta december 6-án, illetve a 
katolikus  Spanyolországban – mint még most is – a Háromkirályok január 
6-án, úgy a  protestánsoknál ezt a feladatot a „Jézuska” vette át. 
Szintén a  protestánsok hozták be a 17. században a karácsonyi vásár 
szokását is a  német evangélikus hercegségekben. Ezzel kezdődött az a 
lényeges  változás, ami a karácsonyi ünnep mai kommersszé válásához,  
eltorzulásához vezetett.