Mennyei Atya a Karácsonyról
Drága
engesztelő Gyermekeim, ne féljetek, Én szólok hozzátok, a ti Mennyei
Atyátok, eszközömön keresztül, a Karácsonyról. Nagy örömmel látom, hogy
ti, akik itt vagytok, hűségesen, rendszeresen és kitartóan jöttök
Házamba. Megértettétek az engesztelés művének fontosságát. Ha hiszitek,
ha nem, ezekkel a hétfői délutánokkal sok-sok lanyha lelket mentetek
Nekem. Szerető és hálás Atyátok vagyok és minden jócselekedeteket, így
ezt is, feljegyzem az „Élet Könyvébe”.
Már
csak 1-2 nap választ el benneteket a kereszténység egyik legszebb
ünnepétől: Karácsonytól. Az Én szeretett Fiam kétszer született meg; az
idők kezdete előtt, a teremtés előtt, másodszor Szűz Mária hozta a
világra, az Én legkedveltebb, legtisztább szeplőtelen Leányom. Fiam
velem egyenértékű mindenhatósággal, hatalommal, bölcsességgel született,
teljes szabadakarattal. Emberré válását közösen határoztuk el, együtt
az egész Szentháromság. Láttuk, hogy teremtésünk a vesztébe rohan és ez
az egy lehetőség van megmentésére. Felmerül egyik-másik ember
logikájában, hogy miért nem Én, az Atyaisten áldoztam fel magam az
emberiségért, miért Fiamat küldtem? A kérdésre kérdéssel válaszolok. A
földi szülőknek mi a nagyobb fájdalom? Ha ő beteg és ő hal meg, vagy ha
fia? Higgyétek el, nagyobb fájdalom volt nekem látni gyermekem
kínszenvedését és kínhalálát, mintha testbe költözve Nekem kellett volna
végigcsinálnom. Lelkemben ugyanolyan intenzitással szenvedtem, mint Ő.
Mivel Jézus Krisztus maga a szeretet, önként és egyúttal
engedelmességből vállalta az emberré válást. Olyan életet választott
magának, amelynek minden helyzetében példát mutathat nektek, erőt és
bátorítást adhat lépéseitekhez.
Most
Jézus születését szeretném feleleveníteni és világosabbá tenni
előttetek. A múlt héten Édesanyátok elmondta nektek, hogy neki –
szeplőtelen fogantatása következtében – nem kellett átélnie semmilyen
kellemetlenséget a 9 hónap alatt és semmi fájdalmat nem érzett a szülés
alatt. A következőképpen történ. Éjszaka volt, lefeküdt a szegényes
istálló szalmájára, de nem jött álom a szemére. József a tüzet
élesztgette, háttal volt, így észre se vette, mi történik. Mária
feltérdelt és magában imádkozni kezdett. Elragadtatásba esett. Arca
ragyogott a boldogságtól, mosolygott és testéből egyre erősebb fény
áradt, mely beragyogta az egész istállót. A fehér tündöklő fény egészen
beburkolta térdeplő alakját.
Hirtelen
megnyílt a hasfala és onnan a szalmára kikerült az újszülött kis Jézus
gömbölyű, rózsaszín, formás kis alakja. Belőle is áradt a ragyogó
fény. József közben a tűzrakás alatt imádkozott és elragadtatásba
esett, így nem vette észre a különös fényt. Mária arra ébredt fel
kábulatából, hogy a kis újszülött felsírt. Lehajolt Jézuskájához,
imádattal nézte, ahogy kapálódzik, megcsókolta és szólt Józsefnek, hogy
hozzon valamit, amibe bepólyálhatják. József sietett, hozta a meleg
holmit, és térdelve imádta a kicsi Gyermeket. Mária a boldog kismama,
még mielőtt felöltöztette volna Jézuskáját, magasba emelte és
felajánlotta Nekem, a Mennyei Atyának ezekkel a szavakkal: “Íme itt
vagyok, Atyám és felajánlom Neked egyetlen gyermekemet, a Te
dicsőségedre.” Azután bepólyálta és jászolba fektette. Nem tudtak
betelni imádatával. Egy édesanya, aki megszüli földi gyermekét,
örömében le se tudja venni a szemét kisbabájáról, ha csak 5 percre
elszakítják tőle, már hiányzik neki. Hát akkor képzeljétek el, mit
érezhetett a Szűzanya mikor a Messiásban, Isten Fiában
gyönyörködhetett! Mekkora hála és szeretet gyúlhatott a szívében, hogy
reá esett a választásom.
Ti
kedves, Engesztelőim! Gondoltatok -e arra, hogy ti ugyanilyen boldogok
lehettek? Szűzanyátok vehette, csókolgathatta, ölelgethette isteni
gyermekét, ti viszont a szentáldozásban egészen eggyé válhattok vele. Fizikailag: hiszen az Oltáriszentség a gyomron keresztül a vérkeringésbe kerülve táplálja sejtjeiteket, alkotórészetekké válik. Lelkileg is egyesülhettek vele, mert Istensége, mely jelen van a Szentostyában, alakítja személyiségeteket, szeretetre, szelídségre, alázatra hangol.
Nézzük, miért van olyan szoros kapcsolatban a szeretet szó a Karácsonnyal! Az Én Fiam azért született a Földre, hogy megtanítsa az embereket az igazi szeretetre.
1.)
Az Ószövetség szeretetről alkotott fogalma egészen más volt, mint amit
Jézus tanított: „Szemet szemért, fogat fogért.” Félreismertek Engem, a
szerető Atyát. Bosszúálló, megtorló Istennek képzeltek, akitől
rettegni kell. Az Én Fiam végre bemutatott az embereknek, mint
megbocsátó, irgalmas, szerető Atyát.
2.)
Egész életével példát mutatott nektek a szeretetre. Kapott-e édesanyja
több engedelmességet, gyengédséget, figyelmességet fiától, mint Szűz
Mária? Segített-e gyermek apjának nagyobb igyekezettel, mint a kis
Jézus: ezzel a szülők iránti szeretetet állította elétek példának. Ha a
mai gyermekeknek és fiataloknak nem a rockénekesek, a sportolók és az
erőszak-filmek, szexfilmek színészei lennének a példaképei, hanem maga
Jézus Krisztus, akkor engedelmesek és szelídek lennének szüleikhez és
nevelőikhez.
Jézus
példát mutatott nektek, hogyan kell szeretni a barátaitokat és
ellenségeiteket is. Ha Ő lenne az emberek példaképe, nem lenne annyi
veszekedés, verekedés, gyilkosság, gyűlölet és haragtartás. Ha úgy
szeretnétek az elesetteket, a betegeket mint Ő, nem lenne annyi
szomorúság a Földön.
Ó,
drága Kincseim, akik hisznek Bennem és hallgattok Engem, ti már
ízlelgetitek a jézusi szeretetet. Ő mondogatta nektek, hogy arról lehet
felismerni, hogy hozzám tartoztok, hogy szeretitek egymást. Valóban
szeretitek egymást? Azonnal segítetek, ha a másik bajban van? Nem
ítélitek el mások hibáit? Tudtok –e elég áldozatot hozni
családtagjaitokért, szomszédaitokért, munkatársaitokért? Mert könnyű
szeretni azt, akivel csak a templomban találkoztok, de milyen nehéz azt,
akivel együtt kell lakni vagy dolgozni.
Most
karácsonykor, Jézus szeretetének ünnepén kezdjétek növelni magatokban a
Jézusi szeretetet. Legyetek türelmesek, megértők a nehéz emberekhez,
legyetek könyörületesek a bajba jutottakhoz. Mosolyogjatok mindenkire és
sugározzátok magatokról az Én Isteni szeretetemet. Karácsonykor támad a
családokra legjobban Ellenségem. Idegességet, békétlenséget, haragot
akar szítani. Ne engedjétek! Térdeljetek le a kis Betlehem elé és
kérjétek a karjait szeretettel kitáró kicsi Jézust, hogy minden
családtagotok szívét töltse meg szeretettel, békével! Kérjétek
Szentlelkemet, hogy jöjjön minél hamarabb és hozzon fényt, hitet,
reményt, szeretetet az emberek lelkébe! A Szentlélek Úristen készülődik
már, csak az Én intésemre vár. Rövid idő, és megtisztítja ezt a bűnös
és szenvedő világot. Addig is készítsétek a lelketeket sok imával,
böjttel, önmegtagadással, bűnbánattal, szentgyónással.
Lángoló isteni szeretetünk tüzét küldjük nektek mindhárman: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek
2008. december 22
