Kiderült, mivel foglalkoznak a britek karácsonykor

Mesélnek a holtak – A brit sajtóalkalmazottak csak mérsékelten foglalkoztak az ünneppel, ehelyett karácsonykor megkérdeztek valakit, aki meghalt, hogy mi van odaát.

Döbbenetes témát választott egy brit sajtóorgánum, az Express december 26-án; a karácsony másnapján megjelent cikk annak lehetőségével foglalkozik, hogy van-e élet a halál után, és ha van, akkor mi lehet ott. Az írás csak köretként csap hozzá valamiféle vallási megközelítést, ehelyett megkérdeztek egy embert, aki nemrég meghalt, hogy mi van a halál után.

A vélhetően olvasó-csalogatásnak szánt cikkből kiderül, hogy Paul O.-t karácsonykor érte autóbaleset, melynek során átmenetileg meghalt, de ezután a mentősök újraélesztették, így most beszélni tud az újságíróknak a saját haláláról. Elmondása szerint emlékszik a halál pillanatára, amikor is gyakorlatilag kirepült a testéből a saját fején keresztül.

“Ahogy rádöbbentem, hogy mindjárt meghalok, úgy éreztem, mintha egy kavargó örvény keletkezne, ami a fejemben összpontosult […] gyakorlatilag kirepültem a fejemen keresztül” – mondta Paul O., aki ezután azzal összegezte a történteket, hogy nagyon jó volt halottnak lenni.

“A holtak sok mindent látnak”

Az interjúalany elmondta, hogy a halál után teljes sötétségben találta magát, ahol nagyon jól érezte magát, mert később nagy fény is volt, aztán Jézussal találkozott, aki azt parancsolta neki, hogy jöjjön vissza.

“Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy felfelé utazok a teles sötétségben, de a jóllét csodálatos érzetével. […] Az első gondolatom az volt, hogy ha ilyen halottnak lenni, ezt nagyon szeretem” – mondta, majd hozzátette, hogy mindezek után fehér fényt látott, ami egyre növekedett, mígnem megjelent Jézus és azt mondta neki, hogy jöjjön vissza.

“Végül egy hang jött a fénykorongból. Tiszteletet parancsoló, de nem sértő. Azt mondta, jöjjek vissza. Majd hirtelen újra az autóban találtam magam.”

A brit lap ezután kifejti, hogy ez a halál utáni élmény nem a mennyeknek megfeleltethető, ráadásul halálközeli élmény után gyakran számolnak be arról az emberek, hogy elhunyt rokonok a túloldalról beszélnek hozzájuk.

Csendes, vidéki nézelődés

“Azt mondják, saját elhunyt hozzátartozóikkal találkoznak, akik mintha üdvözölni akarnák őket. Gyakran azt mondják, nem akarnak visszajönni (az életbe), olyan pozitív érzéseket tapasztalnak ebben az állapotban” – írták, hozzátéve, hogy sokan arról számolnak be, nagyon is evilági dolgokat látnak a halál után, például a körülöttük mozgolódó orvosokról és ápolokról, akiknek cselekedeteit gyakran meglepő pontossággal tudják elmondani.

“Hallanak dolgokat és szinte rögzítenek minden beszélgetést, ami körülöttük zajlik” – írták.

A brit lap ezután fotókat közöl, amin állítólag kísérteteket lehet látni. Nem ilyen ócska Photoshop képet, mint itt, ebben a cikkben, hanem olyanokat, amiről senki nem vallja be, hogy öt perc alatt hamisította. Így ahelyett, hogy elzavarták volna az olvasót a 24-i éjféli misére, megint sikerült táptalajt adni a szellemi zavarosban halászóknak.

Ön is hitt a demokráciában, az EU-ban, és az amerikai szövetségben?

http://www.hidfo.ru/2017/12/kiderult-mivel-foglalkoznak-a-britek-karacsonykor/

Dr. Alexandra Kehl: Honnan származik a karácsonyfa-állítás szokása?

Az idei karácsonyi ünnepek alatt, mint minden évben, a családok ismét egy karácsonyfa alatt gyűlnek össze. És a karácsonyi ünnepkör egész ideje alatt a templomokban is általában egy-egy fenyőfa áll a főoltár két oldalán. Korunkra teljesen feledésbe merült, hogy ez a szokás – legalábbis a katolikusoknál – viszonylag új. A katolikus családokban még a 19. században a betlehemi jászol dominált; sőt, a templomokban egészen a 20. század közepéig tilos volt a karácsonyfa-állítás. A karácsonyfa a katolikusok széles köreiben tipikus protestáns szokásnak számított, olyannyira, hogy a 19. században a protestantizmust sok helyen csak „karácsony[fenyő]fa-vallásnak” nevezték.

Gyakran találkozunk azzal a véleménnyel, hogy a karácsonyfa állítása Luther Mártonra vezethető vissza. Tény, hogy a protestantizmus, egyéb rombolásai közepette, a karácsonyi szokásokat is alaposan deformálta. A reformátorok hevesen támadták az addigi karácsonyesti szokásokat: a betlehem-állítást és a pásztorjátékokat. Az ő újításaik eredményeképpen lépett az egyházi liturgia és a liturgikus szokások helyére a családi körben, a karácsonyi történet felolvasásával, karácsonyi dalok eléneklésével és ajándékok kiosztásával megtartott privát ünnep. Míg ez utóbbit addig Szent Miklós hozta december 6-án, illetve a katolikus Spanyolországban – mint még most is – a Háromkirályok január 6-án, úgy a protestánsoknál ezt a feladatot a „Jézuska” vette át. Szintén a protestánsok hozták be a 17. században a karácsonyi vásár szokását is a német evangélikus hercegségekben. Ezzel kezdődött az a lényeges változás, ami a karácsonyi ünnep mai kommersszé válásához, eltorzulásához vezetett.

Ugyanakkor mind Angliában, mind az Egyesült Államokban katolikus körökben egy olyan legenda terjedt el, mely a karácsonyfa-állítás tipikusan német szokását Szent Bonifáccal (kb.680-754(5)), a németek apostolával hozza összefüggésbe. Amikor a szent Fritzlar [a magyar lexikon szerint: Geismer] mellett kivágta a Donar germán istennek szentelt és sérthetetlennek tartott tölgyfát, annak helyén egy kis fenyőfát talált. A legenda szerint ez lett volna az első karácsonyfa. Önmagában ez szép gondolat, főképp, hogy a legendában a karácsonyfának teológiai jelentést adnak: „A fa az örökélet szimbóluma, mert ágai mindig zöldek.”

Csakhogy ez a legenda történetileg ugyanannyira nem korrekt, mint az a vélemény, hogy a karácsonyfát Luther találta ki. Dietz-Rüdiger Moser néprajzkutató „Bräuche und Feste im christlichen Jahreslauf” [A keresztény év szokásai és ünnepei] című művéhez megírásához a karácsonyfa történetének is alaposan utánajárt, és kutatásainak eredményeképpen megállapította, hogy a karácsonyfa legrégibb bizonyítékai a 16. századból származnak. Akkoriban azonban a fát még nem gyertyákkal, hanem süteménnyel és almával díszítették, amiket december 25-én leráztak. Az emberek ily módon jelenítették meg képileg a bűnbeesést és a megváltást. December 24-e ugyanis Ádám és Éva emléknapja, akiket a fa gyümölcse ejtett bűnbe, december 25-e pedig a Megváltó megtestesülésének ünnepe. Eszerint a karácsonyfa eredetileg nem karácsonyfa volt, hanem a paradicsomi fát, a bűnbeesés fáját ábrázolta.
Csak a 18. századtól találhatók bizonyítékok arra, hogy a karácsonyfára gyertyákat akasztottak. Vélhetőleg János evangéliumának prológusából vették ehhez az ötletet: „Az Igazi világosság volt, mely megvilágosít minden e világra jövő embert.” (Jn 1,9)

Karácsony ünnepének mai elpogányosodása, és a „szeretet” és a család ünnepévé való átértelmezése láttán arra szeretném az olvasókat biztatni, hogy a feldíszített fenyőfa helyett inkább betlehemi jászolt állítsanak fel az Ige megtestesülésének ünnepére.

[Fordító megjegyzése: Csak e cikk elolvasása után lettem figyelmes a Szunyogh-Xavér misszálé „A megtestesülés ünnepköre: KARÁCSONY ÜNNEPE” magyarázatának első mondatára, amit évekkel ezelőtt valószínűleg még nem abszolút tudatosan, inkább csak érzésből kihagytam a honlap ünnepeket bemutató oldaláról, és ami így szól: „Talán minden ember legkedvesebb ünnepe a Karácsony, még pedig azért, mert a Karácsony a gyermek és a család ünnepe.” Ez az 1930-ban készült mű – ahogy erről már több ízben szó volt a honlapon – és benne ez a mondat kiválóan mutatja ama szellemi, lelki elfajulásnak a folyamatát, aminek napjainkban éljük eddigi utolsó mélypontját.]

(forrás: Kirchliche Umschau – 2017. december)

http://www.katolikus-honlap.hu/1701/karacsonyfa.htm

A hamispróféta még a karácsonyt is a kereszténység elpusztítására törő muszlim seregek útjának egyengetésére használja fel.

A szent család menekülését a mai világban otthonukat és hazájukat elhagyni “kényszerülő” milliókéval hasonlította össze Ferenc pápa Szenteste mondott homíliájában a Szent Péter-bazilikában bemutatott szentmisén.

A katolikus egyházfő azt mondta, a népét, otthonát, földjét elhagyó Szent József és Szűz Mária nyomdokait követik azok a családok, az a több millió ember, aki “akaratán kívül hazája és szerettei elhagyására kényszerül”.

(Szent József a legalázatosabban követte az Isten által küldött angyali üzenetet, fogta Máriát és a Kisdedet és oda ment, ahová a Szentlélek vezette őket).

Ferenc pápa azt mondta, a gyermeküket váró Józsefnek és Máriának nem volt sem kényelmes, sem könnyű az útja: “szívük tele volt reménnyel a születendő gyermek miatt, lépéseikre viszont az otthonukat elhagyni kényszerülők bizonytalansága és veszélyérzete nehezedett”.

(Szerényen megjegyezném, Szent Józsefet álmában, az Úr angyala figyelmeztette. A Szent Család menekülése egy lapon nem említhető a sok ezer erőszakos muszlim bevándorlók Európába való beáramlásával. A párhuzam teológiailag és történelmileg, történetileg is teljes képtelenség.)

A mai világban a menekülésre kényszerülők is tele vannak reménnyel a jövőre nézve, de gyakran az egyszerű életben maradásért hagynak hátra mindent és kelnek útra, mivel “túl akarják élni korunk Heródeseit, akiknek hatalmuk és gazdagságuk növelésére nem jelent problémát, hogy ártatlanok vérét ontsák”.

(Korunk Heródesei pont azok a vezetők, akik a kereszténységet tűzzel, vassal akarják "kipusztítani, pont a "nagyszerű " menekülésre kényszerülők" befogadásával. Totális tévtanítás. Az ártatlanok vére pedig legtöbbször most már a keresztények vére.)

Az egyházfő kifejtette, a szent család csupán egy jászolban talált helyet, mivel máshol nem fogadták be őket: “Isten fia egy istállóban születik, sötét szegletében egy városnak, amelyben nincsen hely befogadni a messziről érkezettet”. Adjunk helyet társadalmunkban, ne féljünk az embertársainkkal való kapcsolattartástól, senki se érezze, hogy ezen a földön nincsen számára hely! – mondta Ferenc pápa.

(Ez pedig a humanizmus és a tolerancia átkos felmagasztalása. Egy szó sincs a megváltóról, a világ Világosságáról.)

Arra kérte a betlehemi gyermeket, hogy “sírásával ébressze fel korunk emberét a közönyből, nyissa fel szemét mások szenvedése előtt”.

( A betlehemi gyermek sírása,igen a sírása kevés a megváltáshoz. Itt az Atya akarata szerint Jézus Krisztus emberré lett, Mária IGEN-je után, az Ige Testté lett. Az Ő szenvedése és kereszthalála ez nyissa fel korunk emberének a szemét a közönyből!)

Ne féljetek! – idézte Ferenc pápa II. János Pál híres jelmondatát. Hozzátette, a karácsony annak ideje, hogy a másokkal szembeni félelem érzése szeretetté változzon. “Az igazi hatalom és szabadság a gyengébb támogatásában nyilvánul meg” – jelentette ki az egyházfő.

(Az igazi szabadság Jézus Krisztusban való hit által kapható meg.

A gyengét az erőset, a kicsit, a nagyot, a jót és a rosszat, a szépet és a csúnyát..., és még sorolhatnám. Tehát, az igazi szabadság és hatalom, nem csak a gyengébb támogatásában nyilvánul meg.)

:Gal 5,1

Éppen ezért abban a szabadságban, amelyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.

A fényárban úszó Szent Péter-bazilikában az egyházfő szavait több ezer hívő hallgatta.

(Vajon felismerték-e a hamisságokat?)

Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által

Karácsony 2017

2017. 12. 24.  Szűzanya

Gyermekeim! Szerető szívvel közeledjetek Jézushoz, Aki azért jött, hogy megváltson benneteket a bűn rabságából. Gyermekem születését nagy kegyelemnek tartsátok, mert valóban az. Aki megnyitja szívét, elhozza számára a megtérés ajándékát. A mindennapi kenyérben, az Eucharisztiában, Jézus arra vár, hogy egyesülhessen veletek. Szeretetével, és békéjével áldja meg azt, akinek hajlékába betér. Jézus, életet ad nektek, és eltölti szíveteket az öröm derűjével. Szeressétek, határtalanul szeressétek, gyermekemet, mert szívetekben akar élni. Szűzanya

2017. 12. 25. Kisded Jézus

Testvérkéim! Megjelenésemmel, megnyitottam számotokra az örök élet kapuját. Közétek jöttem, hogy megszabadítsalak benneteket a bűn rabságából, és elvezesselek Atyám országába. Ezért mindazok, akik befogadnak Engem, az Atyát is befogadják, hozzájuk megyünk, és náluk veszünk lakást. Azért jöttem, hogy megajándékozzalak benneteket Önmagammal, és elhozzam számotokra örök békémet. Jöjjetek jászlamhoz, hogy megáldjalak mindnyájatokat. Ragyogja be arcotokat Fényem sugara, hogy elvigyétek másokhoz örömöm békéjét. Kisded Jézus

2017. 12. 26.  István vértanú

Testvéreim! Elsőként tettem tanúságot Jézus Krisztust megvallva, hitemről. Tanúságtételem vérem ontásával fejeződött be, mert a zsidók nem bírták elviselni Jézushoz való tartozásom. Megkövezésemmel válaszoltak szavaimra. Amikor megnyílt az ég, és láttam Jézust az Atya jobbján állni, azt kértem, hogy bocsásson meg üldözőimnek. Lelkemet, már az égbe ragadták az Angyalok, mert Jézus fogadott karjaiba engem. Ne féljetek, amikor üldöznek benneteket, mert bár a testet megölik, de lelketeket hasonló módon az enyémhez Jézushoz ragadják. Bízzatok, és bocsássatok meg ellenségeiteknek. István vértanú.

2017. 12. 27.  János apostol

Testvéreim! Azzal a szeretettel teszek tanúságot nektek, amellyel Jézus szeretett engem. Ezért, szüntelenül mondom, nektek szeressétek egymást, ahogy Jézus szeret benneteket. Jézus szavaival élve: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ekkora szeretettel kell lennünk egymás iránt, mer csak a szeretet éltet, és minden más halálba vezet. Most, amikor a gonosz hatalma megerősödött a világban, csak a szeretet olthatja ki a gyűlölet tüzét. Szeressetek tettetés nélkül, és ragaszkodjatok Jézus Krisztushoz. János apostol

2017. 12. 28.  Aprószentek

Testvérkéim! Testünk alig pár hónapos volt, amikor dühödt katonák kioltották életünket, mert Heródes elrendelte közöttünk a vérfürdőt. Lelkünk azonban felkiáltott az ég felé, és az Atya kebelére kerültünk. Milyen nagy árat fizettünk, Jézus életben maradásáért.  Ma is rengeteg gyermek áldozatot követel a sátáni gonoszság, mert a gonosz minden eszközt megragad, hogy szétzúzza a családokat. A brutalitás mértéke tetőfokra hágott, és hamarosan betelik azoknak a száma, akik halálukkal tesznek tanúságot Jézusról. Mindezeknek azonban be kell következniük. „Ne féljetek, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni.” Aprószentek

2017. 12. 28.  Gecemáni órák

Gyermekeim! Születésem éjszakáján első szenvedésemet megtapasztaltam. A hidegben édesanyám gyengéd csókjaival lehelte testemet, amíg betakart a pólyába, és elhelyezett abba a jászolba, amit József készített elő számomra. Így melegedtem fel, és az ott tartózkodó állatok közelsége enyhítette vacogásomat. Vajon, fel tudtátok melegíteni testemet azokkal a jó cselekedetekkel, amelyeket jászlamhoz elhoztatok? Mert bizony nagy szükségem volt, hogy szeretetetekkel felruházzatok. Akik így közeledtetek Felém, azokat megajándékoztam önmagam szeretetével, és azzal a békességgel, amelyet csak Én adhattam nektek. Mindenkinek, aki meglátogatott Engem, nagy örömet adtam szívébe, még akkor is, ha sok nehézsége támadt, mert megörvendeztettem jelenlétemmel, amikor lelki szemeivel megpillantott. Ne engedjétek, hogy ez a csodálatos éjszakai találkozás kialudjon szívetekből, hanem úgy élesztgessétek, ahogy Velem tettétek. Kisded Jézus

2017. 12. 29.

Kedveseim! Az idő rövid, ezért készüljetek imádságaitokban az elkövetkezendő időkre. Harcoljatok az Úr angyalaival együtt, hogy a sátán hatalmát legyőzzétek. Elképesztő fondorlataival le akar venni titeket a lábatokról. Ezért csak, aki tisztán és feddhetetlenül áll meg Isten előtt, az győzheti le a vörös sárkányt. Törekedjetek az angyali tisztaságra és becsületesen viselkedjetek. Semmi csúsztatást sem engedhettek meg magatoknak, mert komoly következményei lehetnek. Valóban elhatalmasodott a bűn, Szent Pál szavai szerint, de ne feledjétek, hogy a kegyelem túlcsorduló mértékkel kiárad azokra, akik belekapaszkodnak Krisztusba.

2017. 12. 30. 

Kedveseim! Komolyan gondoljátok meg, kinek a pártján álltok, mert ha Isten ügyét képviselitek, abba már nem férnek bele olyanok, amikhez még ragaszkodtok. Tagadjatok meg mindent, ami a világhoz kötne, és ahhoz, amitek van, többé ne ragaszkodjatok! Mindent használjatok, amire szükségetek van, de úgy éljetek vele, mintha nem a tiétek lenne. Mert „mid van, amit nem Istentől kaptál.” A ragaszkodás, nagyon veszélyes. Még a legtöbb keresztény testvér sem képes adni a fölöslegéből, hát még abból, amit a magáénak tart. A lemondást azért fontos gyakorolni, hogy a szívünk ne tapadjon oda a „tulajdonunkhoz.” Aki mindenéről le tud mondani, abban Krisztus uralkodik.

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1282-karacsony-2017
http://engesztelok.hu/lelkielet/1284-karacsony-2017-2

Betlehem kiállítás az Kisfaludy Sándor Emlékházban

Miért december 25?

Karácsony közeledtével talán érdemes beszélni egy kicsit arról, hogy mi igaz és mi nem az ünnep idején szokás szerint keringő oknyomozó és leleplező írásokból. Biztosan mindenki hallott már arról a manapság népszerű megközelítésről, miszerint a karácsonyt azért tűzték éppen december 25-ére, hogy ezzel ellensúlyozzák az ókori Rómában egykor népszerű fesztivált, a Szaturnáliát vagy esetleg a Sol Invictust, a legyőzhetetlen nap ünnepét. Az elmélet szerint a keresztények azt gondolták, hogy könnyebben megnyerhetik a pogányokat Jézusnak, ha átveszik, és keresztény köntösbe öltöztetik ünnepeiket.

Ez elég meggyőzően hangzik és bizonyára előfordult ilyen megközelítés is, de a valóság kicsit eltérő képet mutat. Ezek az elméletek akkor váltak népszerűvé, amikor a XVIII. században a vallások összehasonlítása divatossá vált. Megvizsgálva a korai kereszténységről rendelkezésre álló legrégebbi információkat azonban úgy tűnik, hogy a karácsonyt jóval ezeknek a pogány ünnepeknek az ókori Rómában történt elterjedése előtt is ünnepelték már, mégpedig a fentiektől egészen eltérő okból. Sőt, az is lehetséges, hogy Aurelianus éppen azért vezette be a legyőzhetetlen nap ünnepét és tűzte azt december 25-ére, hogy ezzel ellensúlyozza Jézus születésének azidőtájt elfogadott napját.

Egyiptomban, kevesebb, mint háromszáz évvel Jézus halála után, egyes keresztények tavasszal emlékeztek meg Jézus születéséről. A karácsony első említése Kr.u. 200 körülről származik, amikor a kereszténységre még nem volt jellemző, hogy más vallások hagyományait átvette volna. Épp ellenkezőleg. Miközben az akkori keresztények minden tőlük telhetőt megtettek, hogy jó honpolgárok legyenek, nagyon figyeltek arra, hogy a pogány fesztiválokban és tevékenységekben ne vegyenek részt. Kr.u. 300 körül már nagyon sok keresztény december 25-én ünnepelte Jézus születését és száz éven belül a karácsony számos naptárban szerepelt. A keresztények azért preferálták a decembert, mert Jézus születésénél sokkal jobban érdekelte őket halála és feltámadása, hiszen ez áll az evangélium, az Örömhír középpontjában és születésének napját is ez alapján próbálták kiszámolni.

Andrew McGowen, a Bibliai Régészeti Társaság oldalán arról írt, hogy „i.sz. 200 körül Tertullianus leírja, miként jutott arra a következtetésre, hogy Jézus Nisan havának 14. napján született, ami a római naptárban március 25-nek felel meg.” Számításai szerint ez tehát Jézus keresztre feszítésének napja. A számítás innentől kezdve igen egyszerű. A dátumhoz kilenc hónapot hozzáadva december 25-éhez érünk, a korai keresztények pedig úgy gondolták, hogy az egyház prófétái és mártírjai a halálukkal megegyező naptári napon születtek. Ebből kiindulva, ha Jézus március 25-én halt meg, akkor ezen a napon fogant. (A jelen írás szempontjából másodlagos, hogy ennek mekkora lehet az igazság alapja, hiszen azt próbáljuk megvizsgálni, hogy mikor és miért kezdték a keresztények Jézus születésének napját december 25-én ünnepelni, nem pedig azt, hogy jól következtettek-e.)

Ettől függetlenül, a Bibliához szorosabban köthető módon, Lukács evangéliumának 1. fejezetéből tudjuk, hogy Zakariás, Keresztelő János apja, Abia rendjéből való pap volt. Egy bizonyos számítás ennek az információnak és a jeruzsálemi nagytemplom i.sz. 70-ben történt lerombolásával kapcsolatban fennmaradt, a papi rendekre vonatkozó információk alapján, több korai egyháztörténész úgy gondolta, hogy Zakariás szeptember vége és október eleje között tartózkodhatott a templomban. Későbbi korok történészei ezzel szemben úgy számolták, hogy szolgálatának ideje inkább júniusra eshetett. Lukácstól megtudjuk, hogy miután Zakariás elhagyta a templomot, felesége Erzsébet megfogant.

„Így cselekedett velem az Úr a napokban, amelyekben rám tekintett, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között. A hatodik hónapban pedig elküldetett Gábriel angyal Istentől Galileának városába, amelynek neve Názáret, Egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.” (Lukács 1:25-27)

A korai egyház ez alapján úgy gondolta, hogy hat hónappal azután, hogy Zakariás elhagyta a templomot március lehetett és ez volt Jézus fogantatásának ideje. Kilenc hónapot előrehaladva pedig megszületett, ami eszerint decemberre esett. Figyelembe véve a Tertullianust övező tiszteletet, minden klappolt. A fennmaradt írásos bizonyítékok szerint a fent vázolt számítások és korai vélekedések alapján kialakult hagyományt az egyház jóval azelőtt elfogadta, hogy a Szaturnália vagy a Sol Invictus beolvasztása felmerült volna. Itt érdemes megjegyezni, hogy a legtöbb tudós és történész szerint nem célravezető Jézus születését Zakariás templomi szolgálata alapján kiszámolni, mert nem igazán tudható, hogy ez pontosan mikorra esett, az eredmény így elég esetleges.

Végül pedig ne felejtsük el, hogy a helyzetet többféleképpen szemlélhetjük. Összpontosíthatunk arra, hogy a korai keresztények elszámolták magukat, vagy elgondolkozhatunk azon, hogy ők maguk meg voltak győződve arról, hogy igazuk van. Mindemellett pedig vegyük figyelembe, hogy általánosságban a születésnapok akkoriban nem voltak fontos események, és a korai századokban a keresztények nem is ünnepelték őket. Ugyanez volt a helyzet Krisztus születésével is. Nem arra fektették a hangsúlyt, hogy megszületett, hanem arra, hogy él.

Ami pedig a mát illeti, azt gondolom, hogy a lényeg nem változott. Jézus él. Ünnepelni pedig szabad, de nem kötelező.

„Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.” (Róma 14:5)

Erick Erickson cikkének felhasználásával
http://idokjelei.hu/2017/12/miert-december-25/

“Az egész karácsonyi ünneplés csak egy csúf vicc..”

Múlt heti egyik beszédében hamispróféta oly közel került ahhoz, hogy eltörölje a karácsonyt, mint még soha egyetlen elődje. Az ünnepet parádénak hívta, miközben “az egész világ háborúban” áll, állította.

“Közeledünk a Karácsonyhoz,” mondta. “Minden fénybe borul, partik lesznek, kivilágított fák, még a Születés jelenetei is -, díszletek, miközben a világ továbbra is háborút visel.”

“Mi marad a háború után, melynek közepén élünk?” – kérdezte a pápa. “Romok, több ezer gyermek oktatás nélkül, ártatlan áldozatok, és sok pénz a fegyverkereskedők zsebében.”

A pápa azt állította, hogy ez a folyamatos háborúállapot azt jelenti, hogy az egész karácsonyi ünneplés “csak egy csúf vicc, a világ nem értette meg a béke útját. Az egész világban háború dúl.”

“A háború nagyon sokféle okkal indokolható, de amikor az egész világ, mint manapság, háborúzik, egy kicsit itt, egy kicsit ott, szétdarabolt csatározásokkal – arra már nincs mentség.”

“Isten sír” – összegezte a pápa “Jézus sír” azok miatt, akiknek egyetlen célja ezen a bolygón a háború, de akik cinikusan tagadják, hogy ez a szándékuk.

Forrás: https://www.salon.com/2015/11/23/pope_francis_declares_war_on_christmas_the_holiday_will_be_a_charade_this_year/
http://metropolita.hu/2017/12/24910/

Káros lehet a mentális egészségre a túl korai karácsonyi zene

A nagyobb áruházakban, plázákban akár már október végén hallani olyan dallamokat, melyek a karácsonyhoz köthetők – a kereskedők célja, hogy az ünnepi zenével az ünnepi termékek megvételére ösztönözzék a vásárlót, lehetőleg minél korábban. Szakértők szerint ez nem csak az időérzéket zavarja össze, de káros hatással lehet az emberek mentális egészségére.

Pszichológusok szerint negatív hatást gyakorol az emberek mentális egészségére, ha az üzletekben már hónapokkal az ünnep előtt hallhatóak egy adott ünnephez kötődő dallamok. A plázában, bevásárlóközpontokban játszott zene elől nehéz elmenekülni, így az emberek gyakorlatilag bele vannak kényszerítve abba az állapotba, hogy már október végén karácsonyi dallamokat hallgassanak. A kereskedők célja, hogy az ünnepi dallamok a vásárlót az ünnephez kötődő termékek megvételére ösztönözzék, melyek szintén már hónapokkal korábban felkerülnek a polcra. Linda Blair klinikai szakpszichológus a Sky Newsnak nyilatkozott arról, milyen hatást gyakorol a vásárlókra ez a gyakorlat.

“A zene közvetlen az érzelmekre hat, teljes mértékben megkerüli a racionalitást. Olyan érzéseket kelt az emberben, mintha csapdahelyzetben lenne – arra emlékeztet, hogy ajándékokat kell venni, gondoskodni kell másokról, rendezvényeket kell megszervezni. Sokan erre hirtelen impulzusokkal reagálnak, és azonnal elkezdenek ajándékot vásárolni, hogy a vélt csapdahelyzetből meneküljenek. A kereskedők pontosan ezt akarják elérni” – mondta.

A szakértő szerint a boltokban szóló túl korai és túl hangos karácsonyi zene szorongáshoz vezet – ráadásul nem is a vásárlókat érinti leginkább, hiszen ők csak átmenetileg tartózkodnak a helyiségben. Ha már novemberben karácsonyi dallamokat lehet hallani, az elsősorban az eladókat sújtja, akik kénytelenek hónapokon át egész nap karácsonyi zenét hallgatni. Blair szerint az okozott szorongás hosszú távon károsítja az érintett személy mentális egészségét.

Elmondása szerint a kereskedők számára ez egyszerű gazdasági racionalitás, így aligha számíthatunk arra, hogy nem kell már október végén, vagy novemberben karácsonyi zenét hallgatnunk bevásárlás közben. A legegyszerűbben ezt úgy lehet elkerülni, ha egyszerűen kisétálunk a boltból, és máshol intézzük a bevásárlást.

http://www.hidfo.ru/2017/11/karos-lehet-a-mentalis-egeszsegre-a-tul-korai-karacsonyi-zene/

Nagy Károly plébános úr küldte

Németországban élő magyar anyuka /H.T./írása :

*A német oviban betiltották a karácsonyt* - 2017. november 10. ____

A politikai korrektség magvait csupa jó szándékból vetették el.. Sajnos a pokolba vezető út is azzal van kikövezve. Tanulságos történet Németországból, avagy nem véletlen a szélsőjobb előretörése.____ Nemrég még arról írtam, mennyire bejön nekem a német Willkommenskultur, mostanra viszont kezdek egy kicsit megcsömörleni tőle. Konkrétan az a bajom, hogy egyes német döntéshozók (lokális szintről beszélek) olyan igényeket próbálnak kielégíteni, amelyek igazából nem is léteznek.____ *Szent Márton helyett fényünnep*____ Itt van például novemberben Szent Márton ünnepe. Ezen a napon arra a csodálatosan jólelkű római katonára emlékezünk, aki volt olyan rendes és az úti köpenye felét lehasította a kardjával, majd ráterítette egy szerencsétlen koldusra. A németek igazán csodálatos látványvilágot kanyarítottak e szentéletű férfiú ünnepnapja köré: van lampionkészítés, fáklyás felvonulás, óriási tűz, római katonáknak beöltözött lovasok, kormozott arcú szegény ember, forralt bor, kelt tésztából süti, meg minden, ami kell. Csupán egyetlen számmal szeretném érzékeltetni, mekkora hepaj ez például az Alsó-Rajna vidékén. Csak Krefeldben, ami lakosainak száma alapján frankón lehetne Magyarország második legnagyobb városa,  82 különálló felvonulást tartanak Szent Márton tiszteletére. Tőlünk északra még van a honpolgárban szemernyi tökösség, ott még simán kiírják, hogy Sankt-Martins-Umzug.____ No, de mit írnak ki a mi ovinkban, a Rajna-Neckar vidékén? Lichterfest, kérem szépen. Ünnepeljük a fényt! Ugyanazokat a dalokat énekeljük, ugyanazt a szentet ünnepeljük, ugyanolyan sütit eszünk, csak máshogy hívjuk! De miért is? Én, mint egyszeri betelepedett magyar, meg mertem kérdezni az óvó nénit. Hát ment is a mismásolás rendesen. Izé, mert az egyháznak is van ilyen felvonulása, és mi nem hívhatjuk ugyanúgy. Ez elég sovány vígasz. Aztán egy renitensebb apuka megsúgta, hogy gondolni kell ám a másvallásúakra is, nehogy megsértsük őket! Értem? Nem. Amúgy mondjak valamit? Szombathelyet (Szent Márton születési helyét!) egész este meg sem említették! Megsértődjek!?____ *Karácsony helyett hangulatos összejövetel*____ Decemberre is jut keresztény ünnep, a mi csoportunkban egy barkácsolós-sütögetős szombat délutánon hozzuk magunkat hangulatba. Ez az az embert próbáló alkalom, amikor az óvónők kiraknak az asztalra egy halom Raffaello-t (kókuszgolyót, nem festményt), gumicukrot, kekszet és zacskóba töltött cukros tojáshabot. Tessék mondani, ezt meg szabad most enni minekünk? Hogy jutott ez eszedbe? Barkácsolni fogunk belőle természetesen! Hóembert, bosziházikót, miegymást! Nem, megkóstolni majd csak otthon szabad. Pompás móka ez nem egészen négyéves gyerekekkel egy asztalnál, én mondom nektek! Közben az egyik agilis apuka gitárt ragad és karácsonyi dalokat kántál, válaszul szuperanyu könnyed lépésekkel hópehely-táncot lejt…ja, és az SZMK-s néni átadja a karácsonyi ajándékokat az óvó néniknek a csoport nevében.____ Ki nem találnátok ugyan, ezt a szeánszot hogy hívják! Gemütliches Beisammensein, vagyis hangulatos összejövetel. Itt már nem is kellett megkérdeznem, tudtam magamtól is. Úgy jó, úgy szépen kellemesen együtt vagyunk, senkit nem sértünk meg, pláne a törököket nem. A törököket, akiket a csoportból kizárólag mi ismerünk tisztességesen. Csak nektek elárulom, hogy az egyikük igazából félig-meddig görög, a másik családot meg olyannyira nem sérti a karácsonyi ünnepkör, hogy már novemberben fát állítottak a nappalijukban, a saját szememmel láttam! Ezt a nagy kellemetességet meg oly kevéssé hiányolták az életükből, hogy el se jött egyikük sem! Szóval akár ki is írhattuk volna: karácsonyi ünnepség!____ *Nem vallás, hagyomány*____ Ezek mind tavaly történtek. Idén szeptemberben már jó előre felpaprikáztam magam a szülői értekezletre, úgy döntöttem, nem hagyom szó nélkül a dolgot. Nálunk este nyolckor indul a buli, hogy tényleg minden szülő odaérjen a munkából. Ennek megfelelően este fél tízkor jelezte az óvó néni, hogy most értünk a napirendi pontok végére, lehet kérdezni. Teljesen nyilvánvalóan ez az a pillanat, amikor a társaság nagy része kabátban, slusszkulcsot pörgetve, ugrásra készen tekintget az ajtó felé, gondolatban pedig jólesőn nyugtázza, hogy apa már biztosan elaltatta a gyerekeket, végre lesz idő a habos fürdőre.____ Na, ebbe a szép álmodozásba rondítottam bele én a kérdésemmel: miért is nem nevezhetjük nevén a karácsonyi ünnepséget? Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik. Mint felbolydult méhkas ugrott rá az anyasereg a témára. Kiderült, csak egy pionírra vártak, aki végre megkapirgálja a felszínt. Bár a jelen lévő két óvónő egymás szavába vágva magyarázta az anomáliát, és kissé belebonyolódtak a témába, végül sikerült kihámoznom a lényeget. Felsőbb utasításra nem használhatják a karácsony szót. Ez itt állami óvoda, nem pedig egyházi, hát értsem már meg végre. És különben is, járnak ide másvallásúak is.____ Nem tudom. Nekem olyan rossz érzésem van. Én még éltem egy olyan korban, amikor karácsony helyett fenyőünnepet, keresztelő helyett pedig névadót mondtunk. Amúgy meg értem én, hogy a karácsony eredetileg vallásos ünnep, ráadásul valaki csak megszokásból elmegy ilyenkor az éjféli misére…de ember, nézzünk már körül! Ízek, színek, illatok, dalok (Last Christmas!), ajándékhegyek és -völgyek, szeretet, világbéke! Ez mind smafu? Az egyik végtelenségig elgyötört anyuka mondja ki a végszót (nagyon menne már haza, ezért gyorsan fején találja a szöget): a karácsony már rég nem csak a vallásról szól, hanem a hagyományról. Ezzel mindenki egyet is ért…de a karácsony szót csak azért sem használják az óvodában idén sem!____ *Kinek akarunk megfelelni?*____ Amikor az iszlám előretöréséről és térnyeréséről olvasok, csak a fejemet csóválom. Ha mi magunk nem tiszteljük a saját hagyományainkat, sőt továbbmegyek, kultúránkat, miért várjuk el, hogy más tisztelje azt? És miért csodálkozunk, ha ez az übertoleráns hozzáállás egyre több ember gyomrát fekszi meg? És miért lepődünk meg, hogy az erre a világfájdalomra rátapintó szélsőjobboldali párt idén szeptembertől a német parlament harmadik legerősebb tényezője lett?____ Aki a kölcsönös kulturális megértés híve: H. T.
-Szent Márton, könyörögj érettünk !!!

-Uram, irgalmazz!!!
/Nagy Károly/
/plébános/
/Rózsafüzér Királynéja Plébánia/

Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által

Hozzátartozók

2017. 01. 01. Oltáriszentségi Jézus

Gyermekeim! Ne méltatlankodjatok azok miatt, akik nem szeretetben élték meg Szent Karácsony Ünnepét. Tudom, hogy fáj nektek, amikor szeretteitek nem élték át Jézus közelségét. Azt az áldozatot kérem tőletek, hogy értük ajánljátok fel, amit elszenvedtetek. Ne ítéljétek meg őket világias gondolkodásuk miatt, hiszen még nem jutottak el a szeretetre. De ti sem, ha nem hozzátok meg értük zokszó nélkül az áldozatot. Minél több áldozatot hoztok értük, annál nagyobb kegyelmeket közvetítek feléjük. Szeressétek családtagjaitokat és imádkozzatok értük, hogy megkapják a megtérés kegyelmét. Vigyázzatok, ne legyen szívetek tele indulattal, csak azért, mert még nem jutottak el Hozzám. Ne feledjétek a szeretet jóságos, hosszan tűrő, nem rója fel mások bűnét, nem kérkedik, nem féltékeny. Legyetek szeretetem követői és akkor meglátjátok a csodát, amit művelek bennük. Szeretetem nem vonom meg tőlük, még akkor sem, ha ők nem foglalkoznak Velem. Mindent felhasználok, a ti áldozataitokat is, csak hogy magamhoz édesgessem őket. Nektek kell vinni feléjük a szeretet cselekedeteit, hogy felismerjék a bennetek való jelenlétemet. Ne féljetek, mert megígértem nektek, hogy családtagjaitok nem fognak elveszni, ha ti is megtesztek értük mindent önzetlenül. Nem ígérem, hogy könnyű lesz az út, de azt igen, hogy magam egyengetem ösvényeiket, imáitok által. Bocsássatok meg nekik, akkor Én is elfelejtem botlásaitokat. Jézusotok

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1181-hozzatartozok