2022. december 22., csütörtök
2021. december 25., szombat
A karácsony az igazi gyógyszer a mai nyugati ember válságára
Egy darabig keletinek, Kelet Európainak számítottunk, de mára a dekadenciában mi is nyugativá váltunk.
Nagy karácsonyi könyvélmény számomra Sarah bíboros könyve, amelynek címe: Esteledik, a nap már lemenőben. A lemenő, a pusztulás szélén lévő nyugati civilizációt mutatja be. De ez mégsem egy pesszimista könyv, hanem teli van a kereszténység örök frissességének örömével és reményével. A nyugati civilizáció attól hanyatlik, hogy elakadt a kereszténységben, megtagadta a kereszténységet. Sarah bíboros könyvének van egy fejezete, amely éppen ezt a témakört tárgyalja, és amely rámutat arra, hogy nem szükségszerű a bukás, a pusztulás. A Bíborossal készült riport könyve fejezetének, amelynek az elejéről merítem karácsonyi elmélkedésem témáját, ezt a címet adja,
Akédia és identitásválság
A Nyugat most azt éli, amit a pusztai atyák a déli ördög kísértésének neveztek. Ennek ezt a nevet adták: akédia. Mi az akédia? Egyfajta depresszió, elernyedés, lelki kimerültség. Kedvetlenség, szomorúság, amely éppen akkor vesz erőt a lelken, amikor a lélek az előtt áll, ami a legnagyobb boldogsága lehetne: az Istennel való bensőséges kapcsolat. Az unalom és az undor ránehezedik a lélekre. Mást akar, mást szeretne szeretni. Mit? – teszi fel a kérdést Sarah bíboros. Bármit. Inkább mindent, mint Istent. Az akédia egyetemes undor mindattól, ami lelki élet.
A Nyugat nem akar szeretni. Megöli magában minden lelkiség mozgatóját: az Isten utáni vágyat. De ha visszautasítjuk az isteni életet, többé már semmi sem tud boldoggá tenni minket. A depresszió legyőzte a nyugati ember szívét. A Nyugat megtapasztalja a kárhozottak saját maguk által választott tökéletes magányát. Ezt Sartre-tól idézi. A gazdag ifjú szindrómában van, aki követni akarta Jézust, de nem fogadta meg tanácsát. Az utolsó pillanatban visszautasította, hogy mindent odaadjon. Félt, visszatartotta gazdagsága. Ezért aztán levert lett és szomorú. Visszautasítja az imádást, a csodálkozást, hogy ne másvalakiben találja legmélyebb örömét, mint saját magában. Sarah bíboros itt Kirkegaardot idézi: A csodálkozás magunk reményteli odaadása, az irigység önmagunk szerencsétlen visszaigénylése.
Mik az akédia következményei? Tompaság, keserűség a jóval szemben, izgalmakba, rendetlen kicsapongásokba menekülés. 1. Tompaság, amely nem más mint a lassú bénulás egy formája. 2. Keserűség, neheztelés a jóval szemben, amelyre nem akar az ilyen ember vágyakozni. 3. Izgalmakba, rendetlen kicsapongásokba való menekülés. Ezáltal akarja elfelejteni az ember azt az állapotot, amibe bezárta magát.
Hogyan jelentkezik ez a házastársak életében? Az önátadással való fukarkodás a szerelem kihűlését és eltompulását vonja maga után. Sokan már abban se hisznek többé, hogy képesek lennének egymást egy életen át szeretni. „Ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.” A szerelemben elfogadják a középszerűséget, lemondva a nagy vágyakról. A végén a párokat megkísérti, hogy a kölcsönös önátadással járó örömöt bizonyos csapongó izgalmakkal helyettesítsék. Egyeseknél ez a partnerek váltogatását jelenti, mások lázas aktivitásba menekülnek, ezzel próbálva elfedni belső ürességüket.
A papok, szerzetesek életében ez az öröm visszautasításának a formájában jelentkezik, amelynek a bennük levő szeretetből kellene következnie.
A karácsony az igazi gyógyszer a mai ember legfőbb bajára.
Aquinoi Szent Tamás szerint a kedvetlenség igazi orvossága nem bennünk, hanem Istenben van. Ez pedig a megtestesülés, Isten eljövetele a mi testünkbe. A karácsony ünnepe az a pillanat, amikor a legkönnyebben harcolhatunk az akédia ellen. Szemlélve a betlehemet, a gyermekké lett Istent, aki oly közel jött, hogy a szívünk ne maradhasson közönyben, a szomorúságban és az unalomban. Szívünk megnyílik, felmelegszik. A karácsonyi énekeket, a szokásokat, melyek körülveszik az ünnepet, áthatja a megváltott lét egyszerű öröme. Ebben az értelemben a megtestesülés szemlélése igazi gyógyír az akédiára.
Innét meríthetjük az erőt, hogy meg tudjuk tenni, amit a sivatagi atyák, az egyháztörténelem első szerzetesei ajánlanak. Tapasztalatunk összefoglalható egyetlen szóban: állhatatosság. Az egyetlen gyógyír az imádsághoz való visszatérés marad. Az akédia elleni harcban semmi mást nem kell tenni, mint hűségesnek maradni elkötelezettségünkben, kitartani az imádságban, és attól őrizkedni, hogy mindent kétségbe vonjunk.
Azt hiszem, a Nyugat számára alapvető dolog megtalálni a hálaadás értelmét, az üdvösség örömét. (Zsolt 50,14). A csodálkozás a gyermek sajátossága. Egy fásult öreg semmin se döbben meg, semmi sem bűvöli el. A Nyugat néha egy megkeseredett vénemberhez hasonlít. Hiányzik belőle a gyermeki bizalom.
Azok a földrészek, amelyek újabban ismerték meg az örömhírt megdöbbennek, és csodálkoznak Isten szépségén és bennük művelt csodáin. A Nyugat talán túlságosan hozzászokott ezekhez. Nem reszket bele többé az örömbe a jászol előtt, nem sírja el magát a halál érzésétől a kereszt előtt, nem remeg többé a szédülettől az Oltáriszentség előtt.
Azt hiszem az embereknek szükségük van a megdöbbenésre, hogy tudják imádni, dicsérni ezt az oly végtelenül jó és hatalmas Istent, és hálát tudjanak adni neki. Szókratész szerint a bölcsesség a csodálkozással kezdődik. A csodálkozásra való képtelenség a haldokló civilizáció ismérve.
Ez a civilizáció haldoklik körülöttünk. Rajtunk múlik, hogy vele halunk-e vagy túléljük. Kérjük Istent, hogy tudjunk belereszketni az örömbe a jászol előtt, hogy tudjunk sírni a halál érzésétől, amit most oly sokan megtapasztalnak körülöttünk, és tudjunk megremegni a szédülettől az Oltáriszentség előtt.
Ezt a gondolatmenetet, amelyet Sarah bíboros alapján állítottam össze talán Wass Albert karácsonyi verse foglalja legszebben össze.
Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!
Legyetek újra gyermekek, hogy emberek lehessetek!
2021. november 27., szombat
Siegfried Atya 2021-as adveni/karácsonyi levele
Kedves Testvérek!
Kedves Rokonok, Ismerősök, Barátok és Jótevők!
Kedves Testvéreim a Gyermek-Jézusban, aki érkezik,
és az Úrban, aki eljön újra!
Mindnyájan érezzük, hogy a minket körülvevő világ zűrzavara csak fokozódik, egyre nagyobb a sötétség, a megosztottság. Az emberek egyre jobban félnek, egyre inkább össze vannak zavarodva, egyre jobban kétségbe vannak esve, sőt vannak, akik öngyilkosok lesznek. Az eddig biztosnak vélt, alapvető értékrendünk is súlyos támadás alatt van. Isten-nemzet-család! Az egyház megosztott, a nemzet szükségességét megkérdőjelezik és a család is teljes támadás alatt áll. Még az engesztelők, vagy intenzív módon imádkozók közt is nagy a megosztottság néhány kérdésben. Mindenki a saját bőrén érzi és tapasztalja, hogy egy komoly szellemi háború, a nagy szorongattatás közepén vagyunk (Vö. Mt 24,15-31; Mk 13,14-23; Lk 21,20-24; Dán 9,27; 11,31; 12,11).
Egyre
többen érezzük úgy, hogy Assisi szent Ferenc látomása a felkavaró
jövőről, amit halála előtt osztott meg rendtársaival, egyre inkább
beteljesedőben van:
(A Szeráfi Szent Ferenc atya Művei, Washbourne, 1882, 248-250 old.)
1
„A szorongattatás és a szomorúság nagy idői hamar eljönnek, melyekben
világi és szellemi zűrzavar és veszélyek harapódznak el, sokak
szeretete kihűl és a Gonosz hatalma minden mértéket meghalad.
3. Abban az időben a botrányok megsokszorozódnak, Rendünk kettészakad, a
többi szerzetesrendből sok teljesen elpusztul, mert nem mondanak ellen
a tévedésnek, hanem elfogadják.
4. Olyan sokféle vélemény és
szakadás lesz a nép körében, a szerzetesek között és a klérusban,
hogyha azok a napok az Evangélium igéi szerint nem rövidülnének meg
(Vö.Mt 24,22), még a kiválasztottakat is a tévedésbe vezetnék, ha nem
Isten mérhetetlen irgalmasságának hatalmas árama vezetné őket.
7.
Abban az időben néhány pap az igazságot agyonhallgatja, mások üldözik
és megtagadják. Az életszentségben élőket azok, akik csak külsőleg
vallják a hitet, nevetségessé teszik, ami miatt az Úr Jézus Krisztus
nekik nem méltó pásztorokat, hanem a pusztítót fogja küldeni.”
Abban reménykedni, hogy majd minden szépen visszatér a normál kerékvágásba, úgy tűnik egyre inkább hiú ábránd marad. Ebben a kaotikus helyzetben sok kérdéssel fordulnak hozzám az emberek. Ezekből a kérdésekből szeretnék néhányat kiemelni:
„Miért engedi meg mindezt a szenvedést Isten?”
„Mit kell tennem a családom megtéréséért, tisztánlátásáért? Meddig terjed a saját felelősségem ebben a kérdésben?”
„Mit kell tennem ebben az apokaliptikus időben? Hogy tudok az Úr útján haladni? Hogy tudom ezt az egészet túlélni, mikor néha én is félek, én is össze vagyok zavarodva, hisz mindenki mást mond?”
Hogy miért engedi meg ezt ISTEN? Mert előszőr meg kell tisztítani a világot ahhoz, hogy újjá lehessen építeni, teremteni, mint új eget és új földet, és JÉZUS újra eljöhessen (Vö. Jel 19,1.2; Iz 65,17; 2Pét 3,13). JÉZUS mondja: „mindezeknek be kell teljesednie, mielőtt visszajövök…” (Vö. Mt 24,33). Úgy tűnik a Jelenések Könyve apokaliptikus idejét éljük. Oly sokáig várt türelmesen MENNYEI ATYÁNK, de az emberiség bűnei az egekig érnek. Az irgalmasság ideje hamarosan véget ér és az igazságosság ideje következik (ahogyan ezt már Fausztina nővér meghirdette). Mindennek be kell következnie, ahogyan ez a Szentírásban megjövendöltetett (Vö. Mt 24,25). Oly sok figyelmeztetést, és intő üzenetet kaptunk már felülről! Viszont ne feledjük, hogy minden az ATYA tudtával és akaratával történik. Ez egy hatalmas próbatétel, a konkoly és a búza szétválasztódásának ideje (Vö. Mt 13,37-43). A megpróbáltatások és támadások soha nem látott méreteket öltenek, de a kegyelmek is ehhez mértek. „Amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem” (Róm 5,20.). Évszázadok óta generációk sokasága szeretne a helyünkben lenni. Olyan események előtt állunk, amelyek megváltoztatják mindannyiunk életét. Ez Jézus Krisztus második eljövetelének az ideje. Adjunk hálát az Úrnak, hogy most, itt, ebben a világban élhetünk, bármennyire sötét és kaotikus, mert ez az üdvtörténet legfontosabb ideje, leszámítva JÉZUS KRISZTUS földön való tartózkodását. Adjunk hálát, hogy keresztények/katolikusok vagyunk és szentségekhez járulhatunk! Adjunk hálát, hogy a Szűzanyával és az angyalainkkal, szentjeinkkel járhatunk a keskeny úton, amely ISTEN országába vezet (Vö. Mt 7,14).
A családunk. A legtöbb engesztelő családja és a jó keresztény családok is megosztottak, más nézeteket képviselnek, mint mi, más úton járnak. Az egyik legnagyobb teher, amit hordozunk, az családtagjaink életvitele, hite, megtérése. Mit kell nekik mondani? Hányszor kell elismételni, hisz nem hallgatnak ránk…Úgy vélem egyszer legalább el kell mondani, meg kell osztani azt, amit tudunk, arról, hogy milyen időben élünk, és hogy mit kellene tennünk. De az sem helyes, ha erőszakosak vagyunk. Mindenkinek szabad akarata van. Abban bízhatunk, amit az Úr mondott, hogy az imádkozó, áldozatokat hozó, engesztelő gyermekeinek családját megvédi és szeretteink nem kárhoznak el, hanem az üdvösségre jutnak. Megígérte, hogy gondoskodni fog a Hozzá hű gyermekeiről. Ez hatalmas ígéret! Bízzunk meg az Úrban és vegyük nagyon komolyan, hogy ha rábízzuk, átadjuk Neki a családunkat, akkor Ő gondot visel rájuk. Akkor az már nem a mi terhünk, hiszen átadtuk teljes bizalommal. Úgy érzem, az egyik probléma, hogy az átadásunk nem hittel teli, nem teljes, mert bár átadjuk őket az életükkel együtt, de újra és újra szenvedünk miattuk és aggódunk értük. Teljes hittel és gyermeki bizalommal adjuk át az életünket a szeretteinkkel együtt az Úrnak. Mi legyünk hitelesek és ezzel mutassunk példát. Legyünk kiegyensúlyozottak, boldogok ebben a zűrzavarban, és örömöt sugározzunk. Ne féljünk, hanem dicsőítsük az Urat mindenért hálát adva Neki, és szeressük Őt mindenek felett.
És végül mit kell tennem? Legyek világító lámpás ebben a sötétben! Mostanra már öltsem fel harci ruhámat és szellemi fegyvereimet ehhez a szellemi harchoz. (A tavalyi levélben összefoglaltam ezeket, kérem olvassuk el újra!). Legyek kegyelmi állapotban és ne legyenek már rendetlen és rendezetlen kötelékeim. Már csak ISTEN arcát nézzem és tekintetem ne vegyem le Róla. Ez most a bűnbánat ideje, amikor a magam, a családom, a nemzetem és az egész emberiség bűnei miatt könyörgöm irgalomért, bocsánatért. Mert amikor az Emberfia jele megjelenik az égen, akkor ki kell mondanom JÉZUSNAK teljes Igenemet (Fiat), sírnom és jajgatnom kell bűneim felett, tökéletes bánatot kell felindítanom az egész emberiség bűnei miatt (Vö. Mt 24,30 és Jel 1,7), mert aki még akkor is megkeményedve és gőgösen elutasítja ezt a jelet, vagy egyenesen kigúnyolja, az már menthetetlen. Magamért és értük, felajánlom a napomat az életemet, halálomat és mindenemet engesztelésül. Ebben az időben még szorosabbra kell fűznöm a kapcsolatomat az angyalokkal és a szentekkel, akiket az Úr mellém állít és akik folyamatosan a segítségemre sietnek és vezetnek a keskeny úton. Most már el nem engedem Szűzanyánk kezét és mindig Vele járok. Emlékezzetek Bosco Szent János víziójára, ebben az utolsó időben a két megtartó oszlop az Oltáriszentség és a Szűzanya. Használjuk ki az időt, amíg még az Eucharisztiát magunkhoz vehetjük minden nap, és éljünk a gyónás és az életgyónás lehetőségével.
Kérjük JÉZUS drága, szent Vérének oltalmát, a megváltás, a megmenekülés és a lepecsételődés hatalmas eszközét, imádkozzuk szívből és hittel a rózsafüzért, már ne lépjünk ki otthonunkból a szenteltvíz és szent olaj használata nélkül. Hordjuk magunknál a szentelményeket mint pl. megáldott kereszteket, ereklyéket, skapulárét, megáldott érméket. Már ne nagyon foglalkozzunk világi dolgokkal, ha megtehetjük.
És legfőképpen helyezzük magunkat gyermeki bizalommal és ráhagyatkozással JÉZUS és Mária egyesített Szent Szívébe, mert ott a mi menedékünk, Ők a mi igazság és szeretet melletti tanúink (vö. Jel 11. fejezet), Ők a kettős és végső megmentő horgonyunk a végső időkben. Forrjunk egybe az ATYA tekintetével! Újra Assisi szent Ferenc látomásait idézzük:
„6. Azok, akik izzó lélekkel az igazság iránti szeretetből és buzgalomból ragaszkodnak a vallásossághoz, mint engedetlenek és szakadárok üldöztetéseket és jogtalanságokat fognak elszenvedni. Mert üldözőik a gonosz lelkektől űzetve azt fogják állítani, hogy Isten iránti hű engedelmességből ölik meg és törlik ki a földről ezeket a megromlott embereket. De akkor az Úr a szorongatottak menedéke lesz, és meg fogja menteni azokat, akik Benne bíztak. És ezek, hogy Urukhoz hasonlóak legyenek, bizakodva fognak viselkedni, és a halál által az örök életet elnyerve, úgy fognak dönteni, hogy inkább Istennek engedelmeskednek, mint az embereknek; és mivel a hazugságba és a hűtlenségbe nem akarnak beleegyezni, a haláltól semmi módon nem fognak félni.”
Advent időszaka van újra. Használjuk ki ezt a kegyelmi időszakot, és készítsük szívünket arra, hogy JÉZUS KRISZTUS valóban megszülessen bennünk, és fel legyünk készülve az Ő eljövetelére. Töltsük fel pislákoló mécseseinket a kegyelem és karizmák olajával és a végidők próféciáinak olajával, mert „semmit nem cselekszik ISTEN, az Úr anélkül, hogy szolgáinak, a prófétáknak előtte terveit ki ne nyilatkoztatná” (Ámosz 3,7). Legyünk okos szüzek (Vö. Mt 5,15), hogy tartóoszlopok, világító lámpások lehessünk (Vö. Mt 5,15). A kegyelmi idő a vége felé közeledik, használjuk ki minden percét, hogy ISTEN tetszése szerint éljünk!
És most csatlakozzunk a fiatal Máriához, aki Gábriel arkangyal szavára elindul a veszélyes úton. Méhében a gyermekkel, elindul egyedül a sötét, veszélyes útra. Mert hitt ISTENNEK és mérhetetlenül bízott Benne. Persze volt benne némi aggodalom Józseffel kapcsolatban, hogy mit fog szólni, ha meglátja az állapotát, és mennyire meg lesz bántva. De átadta Józsefet, és a vele kapcsolatos érzelmeit is az ATYÁNAK. Rábízta magát teljes hittel és bizalommal és tekintetét nem vette le az ATYÁRÓL. A szeretet vezette őt.
A ránk váró nehéz szorongattatások idején (Vö. Mt 24,26-31), amely hamarosan beköszönt, nekünk is vinnünk kell szeretettel a keresztünket (Vö. Mt 10,38; 16,24). Kereszt nélkül nincs üdvösség, nincs menedék. Nem tudjuk eldobni, elhagyni a saját, ránk szabott keresztünket, hanem végig kell vinnünk életünk útján. Senki sem mondta, hogy könnyű lesz! Keresztünkkel követnünk kell Jézust az Ő keresztútján, passióján. Úgy kell követnünk, mint Mária, aki végig ott volt szent Fiával, végig szenvedte Vele a passiót. Nekünk pedig Mária kezét kell fognunk, és így követnünk Urunkat. De csak úgy tudjuk Máriát itt a keresztúton követni, és vele együtt végig menni az utunkon, ha előbb a fiatal Máriát követjük az adventi útján, amely reményteli örömmel tölt el minket. Tőle kell eltanulnunk a gyermeki bizalmat, ráhagyatkozást és szeretetet. Tőle kell eltanulnunk az engedelmességet és az alázatot. Hogy vele együtt dicsőítsük és magasztaljuk az ATYÁT mindenért, amit megenged az életünkben.
Tavaly szentmise nélkül kellett a szent Karácsonyt töltenünk. Imádkozzunk, hogy idén részesülhessünk szentmisében. De bármi lesz is, együtt leszünk, egységben a szent családdal: Szűzanyával, Kisjézussal és Szent Józseffel. Nem leszünk egyedül és nem leszünk magányosak. És mi is együtt leszünk, az engesztelők nagy családja, a (SZENTHÁROMSÁG Gyermekei Engesztelő Családja), mint egy igazi nagy család, akik imában és szeretetben hordozzuk egymást.
Nincs okunk az aggodalomra, és ne feledjük: ISTEN, JÉZUS KRISZTUS velünk (Emmanuel) ki lehet ellenünk? (Vö. Róm 8,31)
Így szeretnék ennek az adventi/karácsonyi levelemnek a végén Nektek/Önöknek, minden testvéremnek, jótevőmnek, barátnak, ismerősnek, az Angyalmű tagjainak Magyarországon, egész családotoknak egy örök „Isten fizesse meg”-et mondani, minden imátokért, áldozatotokért, barátságotokért, szeretetetekért, segítségetekért, adományaitokért az elmúlt 2021. évben. Kívánunk Nektek/Önöknek, kegyelemteljes, áldott, várakozásokkal teljes Karácsonyt kettős értelemben: amilyen első eljövetele volt Betlehemben, az újra megtalált Paradicsomban, és amilyen majd az Ő második eljövetele lesz az ég felhőin. Vigyen közelebb a 2022. év mindnyájunkat, kicsit közelebb az ószövetségi és az újszövetségi próféták ígéreteihez a Szűzanya Szeplőtelen szívének a győzelméhez!
Az érkező Megváltó örömteli várakozásával köszönt Titeket/Önöket P. Siegfried M.2020. november 20., péntek
Siegfried Atya 2020-as adveni/karácsonyi levele
J+M+J -St Petersberg, 2020.11.20.
Kedves Magyar Testvéreim!
Kedves rokonok, ismerősök, barátok, jótevők!
Kedves Testvéreim a Gyermek-Jézusban, Aki jön, és az Úrban, Aki visszajön!
Gondolom, mindannyian érezzük, hogy rendkívüli korban élünk. Talán még sohasem volt ily sok zűrzavar, félelem és rémület a szívekben. Mindenütt megosztás (szétválás) van. Családok, közösségek és emberi kapcsolatok mennek tönkre, illetve szakadnak szét, csak azért, mert különböző nézeteket vallanak bizonyos ügyekről, mint például az Egyház hitelessége, vagy a végidőkről szóló bizonyos üzenetek, vagy az aktuális vírushelyzet, ill. a védőoltás kérdése. Úgy tűnik, hogy azok a dolgok vagy tények, amelyek oly biztosak voltak az életünkben, most alapjaiban rendülnek meg. Ezek az újfajta nézetek sok mindent megkérdőjeleznek, még az alapvető igazságokat is, mint ISTEN Tízparancsolatát, a család, a nemzet szükségességét és szerepét, vagy magát a férfiúi és a női szerepet is. A fatimai jövendölések és különböző egyéb üzenetek már hosszabb idő óta arra hívják fel a figyelmünket, hogyha papoka papok ellen, püspökök a püspökök ellen, bíborosok a bíborosok ellen lesznek – és most mi ezt saját szemünkkel látjuk, saját fülünkkel halljuk. És közben teljesen nyilvánosan beszélnek arról, hogy minden embert szükséges megjelölni, az aktuális vírushelyzet miatt, stb. így tehát nem meglepő, hogy sok ember teljesen összezavarodik, és emiatt nem tudja, mit higgyen vagy mit is tegyen. Sokan magányosnak, elhagyatottnak érzik magukat, mivel sötétségben és rémületben élnek, és nem látnak semmi kiutat.
Ebben a különleges korban, amilyenhez hasonló eddig talán még sohasem volt, nem kérdéses, hogy ez az Adventi időszak életünk egy egészen különleges és kegyelemmel teljes ajándéka. Egy oly advent és oly karácsony, amilyen eddig még sohasem volt.
Így nagy a felelősségünk nekünk, keresztényeknek, akik még hívők vagyunk és akik ebben a szellemi sötétségben egy biztos és belső vezetést élünk meg. Az adventnek ezt a kegyelmi idejét ki kell használnunk, hogy valóban fel legyünk készülve és készen álljunk JÉZUS KRISZTUS eljövetelére. Legyünk készek arra, hogy az Isteni Gyermek valóban megszülethessen szíveinkben. Ezzel a személyes felkészüléssel arra is késznek kell lennünk, hogy világító gyertyákká (lámpásokká), tartóoszlopokká váljunk azok számára, akik nem látnak semmi kiutat. Az okos szüzeknek kell lennünk megtöltött olajos korsókkal, és épp azért kell ebben az Adventben lámpásainkat tökéletesen feltöltenünk a kegyelem és karizmák olajával, a végidők próféciáinak olajával, hogy netévelyegjünk a sötétségben, s hogy ne kelljen Krisztus Király Birodalmának, ill. az Új Ég és az Új Föld (2 Pé 3,13) bezárt menyegzős terme (Mt 25,1-13) előtt állnunk.
Mit várnak el tőlünk, hogy bölcsen használjuk ki ezt a kegyelmi időt? Úton vagyunk egy háború felé? Igen!!! Akkor viszont fel kell venni a fegyvereket és a harci ruhákat. Most annak az időnek a közepén vagyunk amelyre a Mennyország évtizedek óta felkészít minket. Erre a nagy szorongatások idejére már tucatnyi üzenet révén megkaptuk az összes szükséges kegyelmet, beleértve az egyház által elismerteket is. Most alkalmazni kel ezeket. A szükséges kegyelmi eszközökből sokat már a Szentírás is említ, különösen ilyenek az Úr példabeszédei az Ő visszajöveteléről és ISTEN Országának a beteljesedéséről: „Példabeszéd a búzáról és a konkolyról” (M 13,24-30) – „Példabeszéd a hű és gonosz szolgáról” (Lk 12,36-48) – „Példabeszéd az okos és balga szüzekről” (Mt 25,1-3) – Példabeszéd „Krisztus, mint a népek Pásztora, mint a Beteljesítő” (Jn 10,1-16). A 91. zsoltár és a: 51. bűnbánati zsoltár különösen is értékesek a lelki fegyverek tekintetében, amelyeket gyakran, akár naponként is kellene imádkoznunk önmagunkért és minden ember nevében, annak a veszélye miatt, nehogy elaludjuk Krisztus visszajövetelét.
Most nézzünk csak a fiatal Máriára, a názáreti Szűzre, és utánozzuk, amit tett. Hitt Gábor angyal szavána és tökéletesen bízott Istenben. Jobban bízott és hitt Istennek, mint bárki másnak, és követte az angyaltól kapott tanítást, ill. útmutatást, és így ez vezette el Erzsébet meglátogatásához. Ezt jelenti az Advent. Méhében a pici Istengvermekkel meglátogatni Erzsébetet. Nem ijedt meg, tökéletesen bízott az Úrban, mindannak ellenére, hogy tudta, hogy a szeretett József nagyon fog szenvedni. Ugyanis József kiszolgáltathatta volna őt a törvény őreinek, lemondhatott volna róla, és hagyhatta volna, hogy megkövezzék őt. Azonban bizalma teljesen Istenre irányult, és soha nem vette le pillantását az ATYAISTENRÖL, tekintetük szüntelenül egymásra irányult. A nehéz helyzet ellenére is boldog volt, szívében csupa öröm, és mindenekelőtt: szeretett. Bár minden reménytelennek és kilátástalannak tűnt, mégis boldogan útra kelt Erzsébethez. Telve örömmel és bizalommal dicsőítette és magasztalta az Urat. Magnificat! Ez ami utunk is feladataink beteljesítésében, és ezért kell nekünk is azt tennünk, amire Isten teremtett minket.
Fontoljuk meg tehát ennek az Adventnek a követelményeit, illetve feltételeit, hogy valóban irgalmas szívűek lehessünk, és hogy hogyan kell felkészülnünk rá. Tehát szeretnénk még egyszer közelebbről szemrevételezni szellemi fegyvereinket.
Előkészület (erre az Adventre és különösen a végidőkre):
1. Először a lelkünket kell megtisztítani. Ehhez egy életgyónásra! van szükség, amelyben a lelkiismeretünket megvizsgáljuk a legkisebb bűnök vonatkozásában is, jellemhibáinkkal és vétkeinkkel együtt, gyermekkorunk óta. Kérjük a Szentlélek segítségét (aki meggyőz minket bűneikről; Jn 16,8), hogy semmit se hagyjunk figyelmen kívül, amit eddigi életünkben még nem gyóntunk meg. Mert készen kell lennünk, ha majd a kereszt megjelenik az égen (Mt 24.30; Jel 1.7), és Isten színe előtt állunk, és megismerjük egész életünket, úgy, ahogy Isten lát minket, és semmi sem marad figyelmen kívül vagy elfedve. Használjuk ki a bűnbánat szentségét, ameddig még lehetséges… Mert már csak rövid időnk van, hogy felkészüljünk. Tehát a kegyelmi idő utolsó perceiben vagy óráiban vagyunk. Számot kell adnunk a felhasznált vagy fel-nem-használt időnkről is, és az elpazarolt időnkről is.
2. Ezen megtisztulás után intenzíven törekedjünk, hogy megmaradjunk a kegyelem állapotában és ehhez szükségünk van a rendszeres szentgyónásra, ameddig még erre idő adatik.
3. Egészen át kell adni életünket Istennek, teljesen feláldozni Istenért.
a. Tekintsd át életedet, vajon szabad vagy-e egészen Isten számára, hogy követhesd Istent Jézus Krisztusban?
b. Vizsgáld meg magad, hogy nem élsz-e rendetlen, tisztátalan kötelékben, függőségben vagy kapcsolatban!
c. Add át Istennek a tulajdonodat, szokásaidat, gyermekeidet, férjedet vagy feleségedet, és saját akaratodat és a birtoklás bármely formáját!
d. Add át Istennek szeretett népedet, családodat, stb.
4. Megbocsátás és kiengesztelődés.
a. Saját magunknak megbocsátani az életünkben elkövetett nagy baklövéseket.
b. Istennek is meg kell bocsátanunk azt, hogy az életünk folyamán súlyos megpróbáltatásokat és szenvedéseket engedett meg, és a kisebb-nagyobb szorongattatásokat, különösen most, jelen napjainkban…
c. Szívből megbocsátani minden embernek és bocsánatot is kérni tőlük, legyenek ezek a rokonaink, szüléink, élők vagy megholtak – ehhez tekintsünk vissza gyermekkorunk legkorábbi szakaszáig. Magunknak hangosan ki kell mondani: „Én megbocsátok neked: N.N. (név szerint meg kell nevezni a személyeket) mindazért, amit tettél, mondtál ellenem”. „A bocsánatodat kérem: N.N. (név szerint meg kell nevezni a személyeket) mindazért, amit én tettem, mondtam ellened”. Ugyanis a hangosan kimondott szavaknak erőteljes teremtő hatása, illetve megbocsátó hatalma van.
5. Jóvátétel, elégtétel, engesztelés
a. Mindent elfogadni, amit életünkben az Úr megenged. Mindent elfogadni és engesztelésül felajánlani!
b. Minden nehézséget, reménytelen dolgot, szenvedést, betegséget, próbatételt és mindazt, ami értelmetlenségnek tűnik: Fogadj el mindent panaszkodás és morgás nélkül és adj hálát mindenért Istennek és dicsőítsd és imádd Őt!
c. Végezzünk jóvátételt és engesztelést önmagunkért, családunkért, népünkért (nemzetünkért), papokért, minden emberért, mindazon személyekért és mindazok nevében, akik nem tartanak bűnbánatot és engesztelést vétkeik és bűneik miatt…
Lelki fegyverek: 91. és 51. zsoltár, és a különböző ismert imák, egyéni imák, mint amilyet a rózsafüzérben is mondunk; ugyanis, ha háborúba vonulsz, fegyvereidet tisztán és rendben kell tartanod, mert a jelenlegi nagy szorongattatás idején a szellemi pacifizmust többé már nem engedhetjük meg magunknak. Különben az ellenség nehézség nélkül megnyer magának minket.
1. Szentmise, szentáldozás, Eucharisztia (Szentségimádás)
2. Életünket átadni az Úr Jézus Krisztusnak és Máriának, az Istenanyának, mert ebben a végső időben a mi menedékünk és oltalomhelyünk, mint védelem és biztonság, Jézus és Mária egyesült Szíve, melyben lennünk kell és itt kell tartózkodnunk, nehogy a Jel 13 két vadállata, a hamis próféta és az antikrisztus a rabszolgájává tegyen.
3. Jó kapcsolat ápolása a szent angyalokkal és a szentekkel.
4. Alkalmazzuk továbbá az Élő Isten pecsétjét, a Szent Vér pecsétjét, Mária védőpalástját, folyamodjunk a Szent Kereszthez és Jézus Szent Arcához.
5. Legyen otthonotokban szenteltvíz, szent olaj, megáldott tömjén és exorcizált só.
6. Megáldott érmek: Skapuláré, szent Benedek érem, az Üdvösség érme, máriás érmek (különösen a Csodásérem, stb.)
7. Imák:
a. Rózsafüzérek: klasszikus rózsafüzérek, valamint a rövid rózsafüzérek, pl. mint az Irgalmasság- rózsafüzér, Szent Vér rózsafüzér, Szent Sebek rózsafüzére, Szeretetláng rózsafüzér, Könnyek Anyja rózsafüzére, stb.
b. Életünkben (a hétköznapokban) mindent, mint imádságot ajánljuk fel Istennek; tegyetek mindent áldozattá, mondta az angyal Fatimában a gyermekeknek.
c. Szeretteinket és embertársainkat helyezzük Jézus Szent Szívébe, az Ő Szent Sebeibe, és legyen Szent Vére és Szent Könnyei minden ember javára.
d. Imádkozni az ellenségekért, a tisztítótűzben szenvedő lelkekért és mindig minden papért imádkozni és áldozatot hozni.
e. ;Önkéntes böjt vállalása, önmegtagadás gyakorlása és mindezt Istennek felajánlani.
f. A Szentírás és egyéb értékes lelki könyvek olvasása.
Feltehetjük a kérdést, ha a helyzet egyre csak rosszabbodik, vajon lesz-e még ennél is nehezebb? Miért engedi meg az Úr ezeket a nagy szenvedéseket? Ha csak egy kevéssé is ismerjük a Szentírást, tudnunk kellene, hogy az Úr apokaliptikus beszédeiben az első három Evangéliumban és a Szentírás más helyein gyakran mondta: „mindezeknek be kell teljesednie, mielőtt visszajövök…” Sok minden utal arra, hogy ebben a megjövendölt apokaliptikus időben élünk, és hogy ezek az események a szemünk előtt játszódnak le. 2000 év óta sok nemzedék szeretett volna ebben a korszakban élni. S bár a szenvedések hatalmas nagyok lesznek, viszont a kegyelmek még bőségesebben fognak áradni, mint eddig még soha, mert „amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem” (Róm 5,20). Korunk egyik Kiválasztottja így fogalmazott: „A térdeinken kell hálát adnunk Istennek, hogy ebben a korban élhetünk, mert ez nagyobb az Üdvtörténet minden eddigi korszakánál, kivéve azt az időtartamot, amikor Jézus itt a Földön járt,“ mert ez Jézus Krisztus visszajövételének az ideje. Az Úr azt is megígérte, hogy gondoskodni fog a Hozzá hű gyermekeiről. Megígérte, hogy megvédi családjainkat, ezért kell útmutatásait követnünk. Már több, mint egy évszázada minden segítséget megad az Úr, minden szükséges kegyelmet és minden fontos információt, amire ebben az apokaliptikus időben szükségünk van.
Mostantól kezdve már nem engedhetjük meg magunknak, hogy pazaroljuk időnket. Fel kell készülnünk és készen kell állnunk Jézus Krisztus visszajövetelére. Ehhez szükséges, hogy ebben az adventi várakozásban, illetve karácsonyi időben a kicsi Jézus megszülessen szívünkben. Legyünk szilárdan álló oszlopok és fényesen világító lámpások! Hagyjunk fel a világias dolgokkal való törődéssel. Készüljetek fel, hogy készen álljatok az Ö jövetelére. „Virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.” (Lk 21,36)
Ismételten mondom: kövessük a kicsiny, fiatal Máriát, az Advent Édesanyját, hogy az Ö engedelmességét és alázatát, a Mennyei Atya iránti hatalmas és tökéletes bizalmát és az Ő nagy és tökéletes szeretetét szívünkben hordozzuk. Kövessük Ót Istenhez vezető útján, s úgy hordozzuk a kicsi Jézust lelkűnkben, szívünkben, mint egy eleven/élő Tabemákulum.
Talán ebben az évben családunk nélkül kell a Szent Karácsonyt megünnepelni, talán közösségünk és egyházközségünk nélkül (sőt talán szentmise nélkül is), mégis: nem leszünk egyedül és magányosak. A Szentcsaláddal leszünk, együtt a Szűz és Istenanya Máriával, szent Józseffel és az újszülött Kisjézussal. Mert ebben a végső időben szüntelenül egységben kell élnünk a Szentcsaláddal. Csak Jézusunkat kövessük tökéletes bizalommal, és soha ne fordítsuk el szemünket Tekintetéről, és minden pillanatban dicsőítsük az Urat és magasztaljuk Ót mindazért, ami majd történik életünkben. Gyakran imádkozzuk a Magnifikátot.
Egy ilyen út 2020 Adventjében irgalmas és szent felkészülés lehet Jézus Krisztus második eljövetelének végső idejére, azzal, hogy életünk küldetését egységben a Két Szent Szívvel, Jézus és Mária egyesült Szívével (mint az Igazság és a Szeretet két tanújával) teljesítjük be, egységben a szent angyalokkal. Tegyük egyedivé, különlegessé és valóban szentté ezt az Adventet.
Ne aggodalmaskodjatok, hanem legyetek szentek, illetve éljetek szentül!
Adventi/karácsonyi levelem befejezéseként szeretnék mindenkinek kegyelmekben gazdag, boldog és várakozással teli Karácsonyi Ünnepet kívánni, kettős értelemben is: az Úr első jövetele Betlehembe, mely az ismét megtalált Paradicsom; és visszajövetele az ég felhőin.
Bárcsak a 2021-es év egy kicsit közelebb vezetne mindannyiunkat az Ó- és Újszövetségi próféták nagyszerű ígéreteihez Mária Szeplőtelen Szívének diadala által.
Az eljövendő Megváltóra és Szabadítóra való örömmel teli várakozásban küldöm szívből köszöntésemet: